Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

108 A jegyző csendőrökért telefonált. A cseh csendőrök vasraverve behozták az embereket a járásbíróságra. A hihetetlen arányokat öltött kétségbeeséstől megborzadtam. Az egyik csallóközi magyar például rablásra kért engedélyt. Az ajkamon megfagyott a mosoly, amikor érvelni kezdett. — Bíró uram! Három évig kint voltam az orosz fronton. Súlyos tüdőlövéssel fogságba estem. 1920-ban jöttem haza. Apám konvenciós cseléd volt a nagyságos Pálffy uraságnál, én is az lettem volna. Szegény emberek voltunk mindég, de éltünk. Az uraság megszűnt. A földet kiosztották a cseh és morva telepeseknek. Az elmúlt évben csak ötven napot dolgoztam. Az egész környéken cseh és morva munkások arattak. A maradékbirtokosok bennünket magyarokat nem alkalmaznak. Már karácsony óta Éhezünk!... Én még csak bírnám a koplalást, de a feleségem és a gyerekeim!... A legkisebb féléves, már két hete nincs tej a háznál, még levest sem tudunk adni néki. Mi lesz velünk? Kérem a tekintetes bíróságot, adjon engedélyt, hogy a vörös zsidó magtárát kirabolhassuk. Esküszöm, hogy mást nem fogunk bántani. Ezeknek a kiéhezett embereknek a párnapi fogság valóságos jótétemény volt. Kaptak enni és nem is nagyon kívánkoztak haza. Nemsokára azonban jöttek az asszonyok gyermekeikkel együtt és követelték, hog}- embereik mellé őket is csukassuk le. Ez már nehezebb probléma volt. Egy héten át a bíróság folyosóján futkostak és siránkoztak ezek a szerencsétlen falusi gyerekek. Délben szereztünk nekik kenyeret és levest a városi népkonyháról. Este a szolga kizavarta őket. Másnap ismét jelentkeztek és ez addig tartott, míg be nem vagonírozták a negyven patonyi földmunkást, hogy a pozsonyi államügyészség fogházába szállítsák őket. A soviniszta szellemben végrehajtott földreform a csallóközi szegénységet a kommunizmus karjaiba kergette. A kommunista pártban tömörült földmunkások valóságos hőstettnek minősítették, ha vagyon elleni deliktumokért büntetést kaptak. Aki többször volt lezárva, annak nagyobb volt a tekintélye a faluban lévő kommunista pártban. Az egyik plébános mesélte, hogy a falubeli kommunisták vörös zászlóval vonultak ki az úrnapi körmenetre. Kommunista pártigazolvánnyal a zsebükben gyóntak és áldoztak. Ezeket a dolgokat nem tartották a kommunista világnézettel összeférhetetleneknek. A szegény falu plébánosa csak szép szóval kérhette híveit a vörös zászló eltávolítására. A magyarság meggyengítésére Prága nemcsak hogy megtűrte, hanem egyenesen támogatta a kommunista pártot. Az utolsó években egyenesen államalkotó pártként kezelte. A leszegényedett falvakban kommunista volt a községi bíró. Május elsején a kékfehér-piros zászló mellett vitték a vöröset is. Egy éhező házaspár fagyos krumplit szedett magának a »Popper« uradalom földjén. A csősz megfogta őket és a csendőr-