Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
102 voltak, kérdem tőlük: — Azt hiszem tudjátok, hogy holnapután lesz a főtárgyalás abban a rablás-ügyben. — Abban a csekélységben?... tudjuk kezít csókolom — feleltek. — No és van már védőügyvédtek? Mert ha nincs 4 kirendelünk egyet. — Nem kell kézit csókolom. Tegnap beszéltünk a B. naccságos ügyés úrral. Az egy igen finom ember. Megígérte, hogy kiszabadít. Alá is írtuk neki az írást. Az assonyok is benn vótak. — A cigányok igen kopottak voltak s bár nem tartozott a dologra, megkérdeztem tőlük: — No és van nektek pénzetek fiskálisra? — Pínzünk az nincs, a vitéz urak mindent elvittek, de a B. naccságos ügyvéd úr nagyon jó ember. Megígértük neki, hogy amint kisabadulunk, lopunk egy lovat és annak árábul a kölcségeket kifizettyük... Aznap este a Központi kávéház és étterem különtermében társasvacsoránk volt. Egy bíró nyugdíjba ment. Búcsúztattuk. Ügy éjfél felé, amikor már emelkedett volt a hangulat, elmondtam ezt az anekdotának is beillő históriát. Másnap B. ügyvédtől tréfából megkérdezte a tanácselnök: — Ügyvéd úr, mi van azokkal a lovakkal? — Milyen lovakkal? — Amit a cigányok hoznak! — A főtárgyalás reggelén jött egy távirat: »Háromszáz kilométernyire vagyok Komáromtól. Szíveskedjenek a Sztojkaügyben hivatalból kinevezni ügyvédet. Tisztelettel B.« Lemondott a lóról és elutazott tátrai nyaralójába. A tárgyalást ügyvéd nélkül nem lehetett megtartani. A vád súlyosabb büntetést indítványozott, mint öt évet. A tanácselnök kiküldött a folyosóra azzal, hogy keressek egy ügyvédei. Sch. ügyvéd örömmel elvállalta a védelmet, amikor megtudta, hogy költségeit B. ügyvéd köteles viselni. A cigányok rablás bűntettéért kaptak fejenként nyolc évi fegyházat. Sch. ügyvéd nem volt hajlandó nyolc évig várni. Ezt nagylelkűen B. ügyvédre hagyta. Kérte három soros védőbeszédében a vádlottak felmentését, akiknek ártatlansága a napnál fényesebben kiderült (a cigányok mindent bevallottak). Nem feledkezett meg költségeinek B. ügyvéddel szemben való megállapításáról sem. A bíróság azt meg is állapította, ha jól emlékszem 500 Kč-ban. Hallottam, hogy Sch. ügyvéd a megállapított költségeiért végrehajtást vezetett B. ügyvéd ellen, aki csak akkor fizetett, mikor már bőrfoteljeit akarta elvinni. Ennek az esküdtszéki tárgyalásnak volt egy másik kuriózuma is. A tanácsban ült mint votant D. táblabíró, aki nagyot hallott. Egyébként perenkívüli bíró volt a járáson, de esetenként bíróhiány miatt beosztották ülni a büntetőtanácsba. Egy szót sem hallott az egészből, csak ült és időnként bólintgatott. A tárgyalás végeztével a fülembe ordított: — Te Béla! Felmentették? — Nem, nyolc évet kaptak, — mutattam neki. — Ügy is jó! — válaszolta és lemondóan intett a kezével.
