Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)
AZ AKADÉMIA MŰKÖDÉSE
birtokokon nyomorgó béresek szenvedése lüktet, Ilku Pál dinamikus diákregényében ,,az élet tükröződik a maga szociális valóságában". 17 2 Szucsich Mária regénye egy fiatal lány fejlődését mutatja be a századforduló látszólagos békés, de valójában fülledt légkörében, míg Szabó Béla a kisvárosi gettóvilágot jeleníti meg önéletrajzi motívumokkal átszőtt regényében. Amint tehát a válogatásból is kitűnik, a Társaság kiadói politikája — a baloldali írók és műveik felvonultatása alapján ítélve — joggal haladónak nevezhető, s így nem véletlen, hogy sokan a „szlovenszkói magyar könyv reneszánszának" tekintették e kísérletet. Sajnos, ez a szép reményekkel s nagy lelkesedéssel induló akció sem úgy sikerült, mint elgondolták. A második és harmadik sorozatból egy kötet sem jelent meg, az első sorozat tervezett tizenkét kötetéből is csak hat. 1935. június 15-én az elnökség háromtagú bizottságot bízott meg a könyvkiadás és terjesztés lebonyolításával. A bizottság tagjai Orbán Gábor elnök, Surányi Géza főtitkár és Antal Sándor, az irodalmi osztály elnöke voltak. A munka zömét Surányi végezte: ő kötött szerződéseket az írókkal, irányította a lektorok munkáját, tárgyalt a nyomdával és a könyvterjesztő vállalattal. Ö nézte át a kéziratokat, az esetleges „cenzúraveszély" szempontjából is. 17 3 A kiválasztott művek sajtó alá rendezését Antal Sándor végezte. Ő adta nyomdába a kéziratokat, éspedig a következő sorrendben: 1935. július 18-án a P r e t u r-h á z-at, július 23-án azEzra elindul című két-két kötetre tervezett kéziratot, augusztus 5-én az Elfogyott a föld alóla, augusztus 13-án az Ikon g ó nem hal me g, 17 4 október 23-án az Egy leány felszabadul és végül 1936. január 9-én az Emberek a majorban és a Lendület című kéziratokat (egy kötetbe összevonva). 17 5 1936. február 14-én azonban a nyomda megtagadta a szedést. A Társaságnak áttekinthetetlen és felelőtlen pénzkezelése miatt akkor már 172 206 korona tarto81
