Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)

AZ AKADÉMIA MŰKÖDÉSE

formán csak ülésezéseivel képes felhívni magára a figyelmet. A Társaság januári közgyűlése főleg azzal a határozatával vonta magára a közvélemény figyelmét, hogy Orbán Gábornak, a Társaság elnökének ítélte oda a tudományos osztály nagydíját. Sok támadás érte ezért a Társaságot és magát Orbán Gábort is. Orbán munkája kétségkívül tudományos szintet képviselt. Ha véletlenül nem ő egy személyben a megjutalmazott mű szerzője és a Társaság elnöke, a támadások nagyrészt elmaradtak volna, de így kettős ok is kínálkozott az elmarasztalásra. A szélsőjobboldaltól kezdve egész a kommunistákig mindenki egyformán helytelenítette a közgyűlés szóban forgó döntését. Legrészletesebben Darkó István, az irodalmi osztály rendes tagja foglalkozik a problémával a Magyar írás-ban: ,,Meg kell tehát jegyeznünk: nem okos, nem igazságos, nem gazdaságos, nem termékenyítő, sőt még csak nem is ildomos a Masaryk Társaság januári közgyűlésének az a határozata, amellyel a Társaság elnökének, tehát a legfőbb funkcionáriusnak, legelöl ülő legelső tagjának adta a legelső és legnagyobb pénzjutalmat."

9

4 Darkó szerint igazságosabb lett volna, ha a tízezer koronából, több részre osztva, valóban azok részesülnek, akik erre rá vannak szorulva: „Ismerek kitűnő írót Szlovenszkón, a legjobbak közül valót, aki évek óta nem látott egy darabban ezer koronát. (És akkor Orbán aktív tanárnak, a nagy jövedelmű tankönyvírónak és szótárkészítőnek: tízezret?!) Tudok a legkülönb szlovenszkói magyar íróról, aki nem tud lakbért fizetni, nem tud fűteni, s gyermekének nem tud cipőt venni. A másik pár koronáért és meleg ételért magántanítóskodik. A harmadik az utcán a gázlámpa lángjánál olvas és tanul... Tíznek juthatna közülük egy-egy, amiből meggondolatlanul egy helyre adtak tízet."

9

5 A Társaság vezetősége minden kínálkozó alkalmat megragadott, hogy a fejére záporozó vádakat elhárítsa és visszaverje. Dr. Flórián Károly, a tudományos 48