Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)

AZ ALAKULÁS

szöntő szavakkal kezdte, majd magyarul folytatta. Beszédében méltatta Masaryk köztársasági elnök nemes cselekedetét, amelynek „legnagyobb jelentősége annak morális értéke".

6

0 ígéri, hogy az alapítvány meg fog felelni rendeltetésének: „Igyekezni fogunk, hogy nagynevű alapítónk bizalmára érdemesnek mutatkozzunk. Fenntartás nélkül hívei leszünk a csehszlovák állameszmének, és ugyanakkor kívánjuk, hogy a magyar tehetségek előtt is nyíljanak meg az érvényesülés kapui."

6

1 Beszédében foglalkozik az ifjúság problémájával is, s itt néhány túl éles szót mond a Sarló címére: „A tudományoknak csak a színét ízlelték meg, de megittasultak tőle, meg nem értett félszeg eszmék a szélsőségek karjába sodorták őket. A költészetben és a művészetben a törvénytelenséget tették törvénnyé. Mivel sokan vannak, és elég hangosak is, övék a közvélemény és övék az egész dilettáns világ, övék az ország, a hatalom s a dicsőség."

6

2 A sarlósok soha nem tudták megbocsátani Orbánnak és általában a Masaryk Akadémiának ezt az ellenük intézett kirohanást. Bizonyos mértékben jogot formáltak ehhez az intézményhez, és ez érthető is, de megértés helyett durva elutasítás lett osztályrészük. Balogh Edgár a Hét prób á-ban a Masaryk Akadémiát mint a „kezdeményezésünkre, de nélkülünk alakuló Masaryk-alapítványos csehszlovákiai magyar akadémiát"

6

3 említi, tagsága nagy részét pedig „a Masaryk Akadémia kormánycsatlósai"

6

4 jelzővel illeti. Orbán Gábor elnök nagy tapssal fogadott beszéde után Dérer iskolaügyi miniszter emelkedett szólásra. Magyar nyelvű beszédében ő is a Társaság megalakulásának nagy jelentőségét hangsúlyozta. „Nagy fontosságú eseménynek tartom a Társaság megalakulását, éspedig úgy az itteni magyarság, mint a Csehszlovák Köztársaság szempontjából."

6

5 A csehszlovákiai magyarságnak — Dérer szerint — feltétlenül a csehszlovák államhűség eszméjére kell helyezkednie, és a cseh és szlovák néppel közös hazában kell felvirágoztatnia saját kultúráját. A felvidéki magyarság 32