Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)

AZ ALAKULÁS

Hasonló nézetet vall Szombathy Viktor is, aki szerint az adománynak legalább egy részét fel kell osztani a meglevő három legnagyobb kulturális egyesület, a Toldy Kör. a Kazinczy Társaság és a Jókai Egyesület között. Alapy Gyula szintén követeli e három nagy egyesület bevonását az előkészítő munkálatokba. Különös Fábry Zoltán nyilatkozata: „Tekintettel arra, hogy a Masaryk-alapítvány tisztára a polgárikapitalista osztálykultúra ügye, ahhoz semmi közöm."

5

1 A kommunisták állásfoglalása, sajnos, ilyen kategorikusan elutasító volt. Fábry Zoltán két évtized múlva beismerte tévedését. 1950-ben, Masaryk születésének 100. évfordulóján az Ű j Szó hasábjain megjelenő „Masaryk magyar emléke" című cikkében a következő szavakkal korrigálja akkori elfogult nézetét: „A gesztust leráztuk magunkról, gyanakodtunk, sisteregtünk, kiközösítettünk: a Masaryk Akadémia a polgári kultúra ügye, semmi közünk hozzá! Igazságtalanok voltunk, türelmetlenek és kegyetlenek, mert Masaryk több volt, mint sommásan a polgári kultúra, és más, mint az agrárszocialisták által kisajátított Masaryk Akadémia ügye. Nagy igyekezetünkben a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket: az elherdálhatatlan örökséget, a humánumot."

5

2 Az Ű j Münk á-ban rendezett ankétra felfigyelt a közvélemény, több napilap és folyóirat is foglalkozott vele, de A Nap szentel neki legtöbb figyelmet, s megjegyzi, hogy „az Ü j Munka ankétjának érdekes momentuma a politikától való természetes félelem. Tehetséges embereink közül sokan tapasztalták a múltban, hogy a kisebbségi magyar pártpolitika a legkárhozatosabb akadálya volt a magyar kultúra fejlődésének".

5

3 Itt csak részben van igaza A Nap cikkírójának, mivel csupán a magyar ellenzéki politikát teszi felelőssé a kisebbségi magyar kulturális élet stagnálásáért. Pedig felelősség terheli az uralmon levő kormánypártokat és azok magyar kiszolgálóit is. 28