Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)

AZ ALAKULÁS ELŐZMÉNYEI

Národný denník nézete tehát az, hogy csak akkor érdemes „jótékonykodni", ha biztosítékunk van rá, hogy ezzel jó üzletet csináltunk, s ha az ajándék az állam jól felfogott érdekét szolgálja. Szerinte a kulturális egyesület megalapítása nemcsak a magyarság belső ügye, ha övék is a millió, mert ez a millió korona az egész ország polgárainak munkájából van, tehát joga van beleszólni a szlovákságnak is a pénz felhasználásába. A Hlinka-párti Slovák is beleavatkozott ebbe a vitába, ezt azonban nem a magyar kultúra iránt érzett rokonszenvből tette. Emlékezhetünk még rá, hogy a Slovák volt az egyetlen lap, amelyik már a losonci kijelentés után némi irigységgel vette tudomásul a masaryki ígéretet. Ez a féltékenység a későbbi cikkeiből is kicseng. Figyeljük csak meg a következő sorokat: „Amikor mi, szlovákok megtudtuk, hogy a magyarok mi mindent készülnek megvalósítani egyesületükben, újfent elszomorodtunk, hogy íme, míg a magyar polgártársainknak újból megadatott a lehetősége annak, hogy a közvagyonból újjáteremtsék irodalmukat, művészetüket és tudományukat, mi, szlovákok szinte mellőzöttek lettünk, ugyanis nekünk, számszerint mégiscsak erősebbeknek, ebből az alapból tudományos célokra kevesebb jutott."

4

0 Igyekszik megőrizni „pártatlan objektivitását", s a torzsalkodó agrár- és szociáldemokrata pártokkal szemben is élesen elhatárolja magát: „Látván azonban, mi minden történik ma a magyaroknak adományozott millió korona körül, hogyan akarják a reményteljes magyar tudományos és művészeti társaságot kisajátítani a szocialisták és az agrárok, hogy a társaságot már csírájában elpolitizálják, hogy a tagokat talán csak pártigazolvány alapján vegyék fel, bizony nem irigyeljük magyar polgártársainktól a nagy ajándékot."

4

1 Az előkészítő bizottság körül folyó vihar, amely főleg a szlovák lapok jóvoltából öltött ilyen nagy méreteket, kétségkívül a magyar ellenzéki pártok mai20