Popély Gyula: A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (1973)

AZ ALAKULÁS ELŐZMÉNYEI

jelölt célra használják fel, és „ne jusson álmagyarok politikai kísérletezésének rendelkezésére".

2

1 Az aktivista körök irtóztak attól a gondolattól, hogy esetleg az ellenzéki magyar pártokban levő vagy e pártokkal rokonszenvező kultúrmunkásoknak is beleszólásuk legyen az adomány sorsát eldöntő kérdésekbe. Egyből megindult hát a „vészharangkongatás", s ebben főleg a szociáldemokrata és az agrárpárt magyar exponensei tüntették ki magukat. Elkezdte ezt a Pozsonyban megjelenő kormánypárti napilap, A R e gg e 1, amelyet sorra követtek az aktivisták vidéken megjelenő lapjai is, pl. a losonci Magyar Hírlap, amelyik szintén kellő „dühvel" védelmezi a milliót az ellenzéki pártok „tülekedésében", „kik mint a legyek lepnék meg a milliós pénzes zsákot".

2

2 Azonban rövidesen bebizonyosodik, hogy a milliós adománynak ez a „pártatlan" védelmezése csupán azért történik, hogy az teljesen az aktivisták befolyása alá kerülhessen. A csehszlovák kormánypártok magyar frakcióinak exponensei már február első napjaiban Prágában jártak, s tárgyalásokat folytattak az elnök adományának felhasználásáról, s Pozsonyban állítólag már előzőleg gyűlésre hívták össze az agrárpárttal és a szociáldemokrata párttal rokonszenvező kultúrmunkásokat.

2'

1 Ez már olyan lépés volt, amely előtt a kormánypárti körökkel szemben lojalitást tanúsítók, sőt az előrelátóbb, józanabb gondolkodású kormánypárti magyarok sem hunyhattak szemet. „A köztársasági elnök a maga adományát a kultúrát szomjazó egész itteni magyarságnak szánta — írja A Na p-ban Antal Sándor. — Tehát nem jobboldalról vagy baloldalról van szó, hanem a magyar kultúra munkásairól." Az agrár- és szociáldemokrata párt címére a következőket mondja: „Masaryk Tamás nem a kormánypárthoz tartozó, talpnyaló magyar írókat vagy írnokokat akarja megjutalmazni a milliós alapítvánnyal. A magyar kultúra és a magyar kultúrintézet irányítása kizárólag a magyar tehetségek joga. Nincsen jobb14