Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony Kassán

ről ne tenne említést. Kassáról írja: én Istennek hála, tűrhető állapotban vagyok. És ez a legjobb, amit magáról írhatott, mert különben a legtöbbször panaszkodik. E panaszokra írja neki Bethlen: Leveledből megértettem nyavalyádnak ujulását. Máskor meg: nyavalyádnak ujulásán búsulok, az Űristen minden nyavalyától gyógyítson meg. Ismét máskor: Felette igen kérlek, édes szívem, nekem írass magad betegeskedésed és minden állapotodról, viselj gondot magadra és ha orvost találsz, gyógyíttasd magadat, én édes asszonykám, talán az úr­isten könyörül rajtad. Többször gondoskodott felesége számára gyógyszerekről. A. nikolsburgi béke után több levelet váltott Pázmánynyal az őt eláruló Széchy György birtokának visszaadása felől. Midőn e tárgyban írott levelével ifjú legény szolgáját Kassáról pos­tán Bécsbe küldötte Pázmányhoz, szeretettel megkérte őt, hogyha kívántatik, adjon neki útlevelet, mivel felesége igen beteges és embere orvosságokat is fog vásárolni. 1 0) Bethlen vásárlási könyvében találjuk e tételeket: 1 pa­tikácska (gyógyszeresláda) hebenum (ében) fából 75 frt. Egy patikáriusnak (bizonyosan gyógyszerekért) 214 frt (1620 jan. 29—aug. 30.). Az Augusztában (Augsburgban) csinált pati­kácskáért 650 frt (a kiadás), a patikáriusnak 410 frt. Bethlen maga írta e tételhez: Az 1 patika láda az orvosságokkal együtt 1166 frt 63 denár. Ügy látszik, drágának találta. De hiábavaló volt a szép patikaláda, a sok drága orvos­ság, a sok jó kívánság: a tragikus végzet, amely a házastár­sak fölött lebegett, mégis csak bekövetkezett. 1622 április ele­ién indult el Kassáról a mult év decemberétől itt tartózkodó feleségével együtt Erdélybe, honnan már több, mint két és fél éve távol volt. Nagy lelkesedéssel várták és fogadták. De az öröm csakhamar szomorúsággá változott. Felesége már hosz­szabb idő óta gyöngélkedett. Kassáról elindulva állapota ja­vulni látszott, azonban Bánfihunyadon aggasztóra fordult. Ügy hogy május 6-án Kolozsvárra érve az ünneplések elma­radtak. Itt is halt meg egy hét múlva, május 13-án a fejede­lem nagy bánatára. Jótékonyságáért, nemes szívéért közsze­retetben állott. Az udvarban, mint édesanyjokat gyászolták. A fejedelemasszony haláláról még aznap értesítette Vá­nyai Illés secretárius Kolozsvárról Kassát azzal, hogy éjjel 2 órakor történt s hogy reggel 8-tól 9-ig és d. u. 1-től 2-ig a városban lévő harangokkal harangoztasson. A fejedelem pedig tudatta a kassai prédikátorral, Alvinczyvel, hogy idve­zült szerelmes atyjafia (felesége) testamentumában a kassai ispotálynak is hagyott 100 frtot. Megparancsolta a kassai ka­1 0) Kassa 1620 aug. 18. és 1622 febr. 27. 40

Next

/
Thumbnails
Contents