Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - Viszálykodás a császári generálisokkal - Gr. Forgách Ádám is Bethlenre hivatkozva kér házrészecskét

a várost. Holnap már hozzá fog az építkezéshez. Három nap múlva 50—60—70 éves embereket hallgatnak ki, hogy e malmot bírták-e őfelsége számára? Mely szántóföldek, rétek tartoztak hozzá? A mellette való halászó is hozzá tartozott-e? Az egyik vallja, hogy Bethlen Gábornak átengedte a város, de hogy földet, rétet hozzá bírt-e, nem tudja. Egv 67 éves meg azt vallja, hogy Bocskay idejében a városé volt, de semmi földet, rétet nem tud hozzá és nem is hallott. Egy harmadik tanú negyedfél évig legény volt a malomban. A negyedik inas volt és a felesége apja lakott benne, földet, rétet nem tudnak hozzá. Az asszony is ezt vallja. A további tanú vallja, hogy Bocskay idejében a városé volt, azután elvette Bethlen Gábor és bírta, földet nem bírt hozzá. Tizenhat tanút hallgattak ki, mind így vallott. A város megadta magát: ,,Nincs mód benne, hogy megtartsuk a malmot." De fenntartja jussát, hogyha valami, újabb dokumentumot talál, visszafoglalhassa. S ha őfelségének nem lenne rá szüksége, senkinek másnak nem adományozza. Van is őfelségétől oly engedménye, hogy ami a város fundusán épül, a város tulajdonát illeti. Ezt a generális jószíwel el is fogadta. A katonák nagy forgalmúnak, 6 kőre építik a malmot. A város protestál ez ellen, csak 4-re építsék, mint azelőtt volt, nehogy versenyt támasszon nekik. De Senkviczy 6-ra kívánja, amibe bele is nyugodtak.

3

1 8

1 Kassa v. jk. 1662 jún. 20, 23, júl. 13. 402