Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - Viszálykodás a császári generálisokkal - Nem engedik, hogy gr. Homonnay Drugeth János mezővárossá sűllyessze Kassát

sokat csak beiktatásukkor szokták ünnepélyesen fogadni. Most nem kell kimenni eleibe. De azért egyik-másik kívánságában „illendőnek találták neki kedveskedni", mondván, „mi sem lehetünk majd óránkint jóakaratja nélkül". De hozzátették, csak grátiából, szívességből és reverzálist (térítvényt) kérnek, nehogy usus, szokásjog legyen belőle. Volt azonban az őrség, praesidium behozatalán kívül egy másik súlyos kívánsága is Homonnay generálisnak. Mindjárt Kassára való ünnepélyes bevonulása és beiktatása alkalmával tartott vacsorán az ott jelenlévő Szőcs, máskép Kőszeghy Miklós bírótól kérdezte, hogy a Lőcsei-ház palotáját (nagy termét) nem adják-e oda neki? A bíró feleié: Nem remélem, hogy kedve teljék nagyságodnak benne. Midőn a bíró ezt a tanács elé terjesztette, kitérőleg határozták: A palotáról most nem kell szólani. A generális azonban nem hagyta abba, hanem Bethlenre hivatkozva kívánta, hogy e palotát a közbeeső fal kivágásával kössék össze szállásával. A tanács azt felelte: A palotát nem adjuk, mert sok pénzünkben is áll és vendégfogadónk is. Azzal az argumentummal nem élhet őnagysága, hogy Bethlen általvágatta, mert akkor fejedelmünk volt és hatalmas volt, szüksége volt lakadalmára. A többi generális azonban nem bírta és nem is kívánta. De Homonnay mintegy 6 hét múlva újra kívánta a palotát. Éspedig úgy, mint a fejedelemé volt, hogy ne csak az ajtót, hanem az egész falat vágják ki. A tanács válasza: mivel őnagysága információnkat nem hiszi, nézéssé meg két főszolgájával a palota állapotját. Látva a város Drugeth makacsságát, mégsem akart mereven elzárkózni, nehogy „kedvetlenséget" okozzon vele. Mert végre is a generálissal lehetőleg jóban akartak lenni. De aztán meg ahogy jegyzőkönyvük írja, ha ő fog győzni, kárát látják, sőt erővel is elveszi tőlük. Ezért elhatározták, ha újra szóba hozza kívánságát, hallgassanak felöle s csak azt említsék, hogy a palota ajtaját befalaztatják. Meglátják, mit mond rá. Csakhogy hiába akartak agyonhallgatással kitérni. Pár hó múlva a generális komornyikjával levelet küldött Debreczeni Mihály akkori bíróhoz, hogy a palota ajtaját ne rakassák be. Amikor derekas vendégséget ad, ne legyen abból fogyatkozása. Vagyis legalább ily alkalommal használhassa. Volt azonban új kívánsága is: a majorból adjanak neki, ha csak egy darabot is. Ö is azzal érvelt, hogy ne láttassék alábbvalónak ítéltetni, mint „előttei". Rögtön feleletet kért a komornyik. De a bíró a tanács elé vitte. Ez engedékenyebben így határozott: a palota és kert egy darabját is bírták az előbbi generálisok, ami még nagyobb (fontosabb), illik kedveskednünk, mert jóakaratja nélkül, „majd óránkint sem lehetünk meg". Ezért amennyire lehet, a major és palota megnagyobbításával gratifikáljuk. Azonban reverzálist, térítvényt ve398