Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
A vég - Viszálykodás a császári generálisokkal - Bornemissza átvedlése
hogy nem a szüretbeli kárt, hanem a hűséget kell tekinteni. De mivel az egész községre tartozik e dolog, összehívják és határozatukat megüzenik. A községnek Wass Mihály megismételte Tassy előadását s nyíltan hozzátette, hogy az erdélyi fejedelem sem a török, sem a lengyel ellen nem készül s ha künn tapasztalja kegyelmeteket, a személyekben való gyalázat mellett a borban kár, a városhoz és őfelségéhez való hűségben is baj leszen. (Tehát biztosra veszi, a kassai polgároknak a támadással való rokonszenvét ) A község határozata nem volt oly tartózkodó, mint kívánták: Alámennek örökségöket megtekinteni, nem késlekednek ott, hanem jókarban hagyva minél hamarább feljönnek. 2 1 j) VISZÁLYKODÁS A CSÁSZÁRI GENERÁLISOKKAL, aa) Bornemissza átvedlése Amíg Wass Mihály bíró ügyes politikával az új viszonyok közt megmaradhatott a város és polgártársai védőjének, sokkal nehezebb helyzetbe került Bornemissza János Bethlennek 6 és fél éven át kassai vice-, majd egy évig generális-főkapitánya. Bethlen halála után a császár-király átvette őt, de talán mint a fejedelem egyik exponált embere, vagy talán előkelőbb igények miatt, megint csak vicegeneráiis lett. Ez állásában már nem lehetett neki, mint Wassnak csak szónokolnia a királyhűség mellett, hanem elhunyt ura éppen reá bízott utolsó akarata, Kassa, a 7 vármegye és Erdély „örökös" egyesítése ellen fegyvert kellett ragadnia, bár ez ügyben annakidején követségben is járt Rákóczi Györgynél. S ebben a megtérők módjára buzgólkodott is. Midőn az erdélyiek Zólyomi udvari kapitány és ifj. Bethlen István nagyváradi kapitány vezetése alatt betörtek a Tisza vidékére, Eszterházy Miklós nádor szavaiként az erre vonatkozó rendelkezést meg sem várva, ellenük vonult. Azonban Tokajnál vereséget szenvedett. A következő év elején Eszterházy nádor a Bethlen-korabeli események esetleges megújulását csirájában akarta elfojtani s a Rákóczival tartó hajdúk ellen saját pénzén sereget szervezett s Bornemisszát is kivonultatta. De az elősiető Zólyomi és ifj. Bethlen István támadására Rakamaznál a nádori sereg nagyrésze fogságba került, vagy a sáncban maradt, vagy a kiáradt Tiszába fulladt. Bornemisszának is menekülnie kellett. Nem volt szerencsésebb az 1631—32-iki Császár-féle pórlázadással szemben sem, melyet csak fegyverrel tudott elintézni. Lehetséges, hogy királypártivá átvedlése, vicegenerálissá visszavetése meghasonlásba vitte Bornemisszát. Kassával « Kassa v. jk. 1632 okt. 19. 391
