Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
A vég - Az udvari körök újabbi fölkelésétől féltik Kassát
nádor írta, hogy nagy volt az izgalom a csehországi protestánsok üldözése miatt. De voltak még öregebbek Kassán is, akik visszaemlékezhettek Belgioso főkapitány fenyegetőzéseire s a város falvainak elkobzására, továbbá Dóczy András intrikáira. A másik oldalon a bécsi udvari körök és Eszterházy nádor részéről épen egy új fölkeléstől való folytonos aggodalom tartotta ébren a Bethlen-idők szellemét. E hangulatnak bizonyítéka az a vers is, amely ez időben Kassán I. Rákóczi Györgyről és a kor vezető embereiről megjelent. Kutatták íróját, de nem tudtak rájönni. így csak a nyomdászt büntették meg. 1 7 Kraus azt mondja, hogy ő épen Kassán volt akkor (talán a béketárgyaló erdélyi követséggel), midőn szerinte Zólyomi Dávid e gúnyverset a város piacára szétszóratta. Sennyey István püspök, kir. kancellár szakácsa felvett egyet, amiért őt gyanúsították terjesztésével. Életét is veszíti, ha a mészárosok nem bizonyították volna, hogy ők már hamarább ott látták e röplapokat, de nem tudták, mik ezek. Gyanúsították és szorongatták az erdélyi békeköveteket is. E gúnyvers 20 négysoros versszaka egy-egy akkori vezető emberhez szól. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel kezdődik, aztán id. és ifj. Bethlen Istvánhoz és Péterhez, Zólyomi Dávidhoz, a hajdúk, hoz intézi buzdító és dicsérő szavait. Ellenben a császárpártiakat és a hozzájuk vedletteket alaposan kipellengérezi. Ilyenek: Kornis Zsigmond, Prépostvári Zsigmond, Eszterházy Miklós palatínus, Kovacsóczy István, Halier István, Alaghy Menyhért, Nyáry István, Kapi András, Katarina fejedelemaszszony, Csáky István, Forgách Pál, Bakos István, Bornemissza János. Kassa polgárai nem egykönnyen felejthették a Bethlen alatt átélt 10 évet, mely alatt nyugodtak lehettek, hogy legszentebbnek tartott emberi jogaikban senki őket háborgatni nem fogja. Nem felejtették el, midőn uralkodójukban védőjüket látták, nem pedig szabadságukat fenyegető hatalmasságot. Hogy a Bethlen-idők szelleme ott lappangott tehát a hamu alatt, bizonyítja Wass Mihály bíró is, ki szükségesnek tartotta, hogy rövid időközökben háromszor is (1630 dec. 9., 1632 márc. 17. és júliusban) figyelmeztesse a magisztrátust s általa a város közönségét a király iránti hűségre. Vagyis inkább arra a veszélyre, amelyet egy jól meg nem alapozott mozgalom hozhatna reá. A bécsi udvar, különösen Eszterházy Miklós nádor nem szívesen látta I. Rákóczi Györgyöt a fejedelmi székben. Féltek tőle, hogy ő is, mint Bethlen bekapcsolódik a nyugati hatalmak Habsburg-ellenes nagy harcába. A király, II. Ferdinánd és Eszterházy nádor királyhűségre figyelmeztető levelet 1 7 Kassa v. jk. 1630 nov. 2. 381