Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - Brandenburgi Katalinnak nem akar Kassa szállást adni

nak módolatlansága (rendetlenkedése) miatt. Itt szállást neki nem adunk s most sem adtunk volna, ha nem egy éjszakára kéri. (Tehát előre jött szállást kérni s csinálni Katalinnak.) Mondá erre a generális őnagysága: Csáky uram felesége közel rokonom s most terhes, kérem kegyelmedet, rendeljen szállást, Csáky benn nem lészen. A fejedelemasszony bejövetele nekem is nehéz annyiban, mert a piacról élek én is, nekem is fogyatkozásom lesz. De őfelsége (II. Ferdinánd király) levelével parancsolja, atyjafia lévén, ezért beszélje rá uraimékat (a tanácsot), hogy nemsokad magával jön. Felelém: Megmondhatom, de nem remélem, mert ha előbb kevesen is, aztán többen is jönnek. Más az, hogy oly serio (sürgősen) írt és parancsolt felőle. Határozatképen kimondja a tanács, hogy nem adnak szállást: mindenkor készségesen engedelmeskedünk, de ily téli időben házától senkit meg nem foszthatunk szabadságunk ellenére, melyben őfelsége megtartani rendelt bennünket. Ezt üzenjük generális őnagyságának. De a generális a szállás felől jobb deiibratiot (határozatot) kért, mivel talán az őfelsége previsiojából (előregondoskodásából, intézkedéséből) nemsokára itt lesz a fejedelemasszony. Ez alkalommal mindezek ellenére sikerült elhárítani a fejedelemasszony bejövetelét, de ez év őszén újra bekívánkozott Kassára. Ekkor már nem tudtak kitérni előle. 1632 szeptember 4-én Varannay András bíró előterjesztette a tanácsban: Ma reggel, mikor szintén felkelnék, jőve hozzám a generális uram szolgája a Csáky István Simon nevű szolgájával s közölték főkapitány uram üzenetét, hogy a megholt Bethlen Gábor néhai fejedelem felesége, a fejedelemasszony ide be akarna jönni Tokajból s nem messze van, rendeltetnék neki szállást. Mire én üzeném, hogy megbocsásson, de magamtól be nem eresztem. Hivata a generális őnagysága és kezdé a dolgot disputálni. Mondám: Nagyságod és a kancellárius uram is kívánta ittlétében, de nem akarták az emberek. Ekkor Csáky levelét olvasnom adá, melyben írja, hogy ellakhatik itt, Madarász 10000 írtjával adós, élhet avval. Mondám, lehetetlen, úgyis számos molesztiája (megzavartatása) van városunknak. Kire feleié generális uram, hogy Isten őtet úgy segélje, hogy itt maga sem engedi lakni, ahol ő vagyon, hanem kiveszi innen. Két atyánkfiával kimenvén eleibe ugyan megmondja neki, hogy mivel hír nélkül jött, 3—4 napra bebocsátják, de tovább itt nem szenvedik. Ha maga ki nem megy, kibeszélik innét, ha nem, külömben nyulászni kicsalja s kirekeszti. Kérdi tehát a bíró: bebocsássuk-e? Sok vita után a tanács nagyrésze ajánlja, hogy a generális nagy fogadásit és esküvésit látván, illetlen lenne, ha a király embere ily nagy szavainak helyt nem adnak. Tehát néhány napig bebocsátják. 378