Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
A vég - "Őfelsége dicséretes emlékezete, valamíg az Úristen a magyar nemzetet megtartja"
A másik koronatanú, Szalárdi is kiemeli Bethlen jó gazdálkodását: a fiscus, kincstár jószágaiban a majorkodásra jó gondviselőket, udvarbírákat, prefektusokat állított mindenütt. Az elhanyagolt, leromlott bányákat gondos művelés alá vette. Az elődje, Báthory Gábor alatt lezüllött országban rendet teremtett, a békét, törvényt helyreállította, a háborús években eláradt nyúzó, fosztogató kóborlóktól megtisztította. Amint háza gyarapodott, jó hadsereget szervezett s építkezett. Nagy méltóságos udvart tartott, szinte királyi pompával. Akiket udvarába vett, a maga méltóságáért s a haza becsületéért tisztességes fizetésben részesítette s asztalt tartott számukra. Élete 49., fejedelemsége 17. évében halt meg. Ha élete még csak annyi ideig maradhatott volna, örökös, megmaradandó dicséretes jó dolgokat hagy utódaira. Hasonló szellemben méltatja Bethlent pár mondattal Kraus is, midőn írja, hogy november 15-én, egy csütörtöki napon főurak, főpapok, professzorok és Katalin fejedelemasszony jelenlétében teljes eszméleténél elhunyt. Tíz hét múlva 1630 január 25-én temették a fejérvári nagy templomba fejedelemi módon nagy ünnepélyességgel. Az Isten adjon — mondja Kraus — az országnak hasonló uralkodókat és hatalmasságokat. Igazi atyja volt a hazának (Pater Patriae). Erdély teljes virágzásában hagyta és jobban kiépítette, mint amilyennek találta. 1 4 A kortársak e jellemfestéséhez hozzáfűzni itt a magunk részéről semmit sem óhajtunk, mivel a nagy fejedelem jellemző tulajdonságaira könyvünk illető helyein mindenütt rámutattunk s ismétlésekbe bocsátkozni nem akarunk. Éspedig tőlük függetlenül állapítottuk meg, még az ő véleményüket nem ismerve. Tisztán az ő szavaiból és cselekedeteiből következtetve ugyanezen megállapításokra jutottunk. Sőt szellemi arcképét több vonással is kibővítettük. De szólani akarunk arról, hogy őt is utóiérte a nagy emberek tragikuma, amely a legmagasabb polcra emelkedése mellett személyes életében is végigkísérte. Mint az emberek s a mindennapi élet viszonyai közül messze kiemelkedő, magas célokért élő nagy szellemek tisztelői, csodálói, bizalmasai, ellenségei — talán irigyei és félői is — voltak. De igazi barátja hiányzott. Itt a felsőmagyarországi részeken, Kassán mindenesetre Alvinczy állott hozzá legközelebb. Barátja lehetett volna, ha korán meg nem hal, az általa is megkülönböztetett, atyai barátsággal kezelt Thurzó Imre. vásárlási könyvéből közöltük, hogy Rózsás István 3 évvel ezelőtt (1626) Krakkóban járt vásárolni. Most bizonyára Lengyelországból hozta a koporsót. 1 4 Szalárdi Siralmas krónikája 31., 32., 62., 63. 1. és Kraus: Siebenbürgisch Chronik I. 84. 1. 375
