Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

A vég - Kassa sorsa Bethlen halála után

ország népeinek generálisát, kassai praesidiumunk főkapitá­nyát és Alvinczy Péter uramat, kassai ecclesiánk prédikáto­rát, hogy ezekről beszéljenek. Nekik mindenben teljes hitelt adjon. Rákóczi azonban szintén sajátkezűleg ezt írta a levél kül­sejére: ezek rossz és káros dolgokra akarnak rávenni, kíván­ván, hogy Erdélyhez kössük magunkat s ennél is többről be­szélgettünk véghez nem vihetőkről. Rákóczinak tehát eluta­sító véleménye volt e tervről. Amit talán Bethlen nem is tu­dott, vagy ha megbízottai értesítették is róla, egy hó múlva mégis felszólította őt a szokásos szöveggel, hogy az e tárgy­ban Váradra összehívott tanácskozáson jelenjen meg: Bizo­nyos és szükséges dolgok kívánják kegyelmed jelenlétét. Int­jük és kegyelmesen parancsoljuk, hogy minden maga dolgait hátrahagyva a jövő Mindszent havának 4. napján Váradi vá­rosunkba hozzánkjönni el ne mulassza, ahol nem sokáig kés­leltetjük, hanem haza bocsátjuk. 1 E váradi tanácskozásról ezt írja Kemény: Váraddá hi­vatta a magyarországi urakat, Rákóczi Györgyöt, Prépostvári Zsigmondot, Lónyai Zsigmondot, Melith Pétert és Györgyöt, Bornemissza Jánost, Nyáry Istvánt és több urat és főrendet. Sokat consultálkodék (tanácskozott) velek: de holta után mind nyaka szakada. (139—140. 1.) De nemcsak Rákóczinak volt elutasító véleménye Bethlen tervéről, hanem hozzáküldött főembere, Bornemissza, Kassa főkapitánya is személyesen meggyőződve a vég közeledtéről, épen úgy, mint néhány egyébként hűtlenség miatt perbe fo­gott erdélyi főúr, más irányban, a bekövetkező bécsi hatalom felé kezdett tájékozódni. Erről Bethlen maga ír Alvinczynak, Kassát erősen féltve, mint magyarországi uralmának főtá­maszát. ,,Noha — írja — oly erőtlen vagyok a hosszú betegségek és számtalan orvosság miatt, hogy csak egyik házból (szobá­ból) a másikba nehezen mehetek, mégis magam akartam egy­néhány szóval írni kegyelmednek." Tudatja vele, hogy az er­délyi hűtlenségi perbefogottak miként léptek már is összeköt­tetésbe a bécsi udvarral és a portával. Az egyik — folytatja levelét — csodálatos dolgot jelentett, amiről senkisem kér­dezte, amit gondolni sem tudott senki, melyen mikor sokat álmélkodván semmi ratio velünk el nem hitetheti, noha a palatínus (Eszterházy) és a haditanács elnökének szájából hallott szók, megesküsznek rá .. . E dolgot szükségesnek tart­juk, hogy magának Bornemissza hívünknek (tehát az ő Bécs 1 Sombor, 1629 aug. 17. és Várad, 1629 szept. 10. Tíz nappal ké­sőbbi, szintén váradi keltezéssel (szept. 20) Alvinczy is hasonló meg­hívást kapott, hogy okvetlen megjelenjen személyesen. Ráírva, hogy 4 nap múlva, szept. 24-én kézhez vette. Nemcsak Erdélyt, de a 7 várme­gyét is meghívta. Abauj vm. 3 követet küldött ki, köztük az alispánt. 361

Next

/
Thumbnails
Contents