Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen kassai pénzverőjének működése - Kassa bérbeveszi a pénzverőt - A megindulás nehézségei

sére odaadták neki a számadást, igérte, hogy gondolkodni fog rajta s választ ad. Azonban — amint a jegyzőkönyv mondja — tegnapi napon írást küldött és nem hogy szava szerint valami jónkra igyekeznék, ellenkezőleg az írásból fenyegetőzik, hogyha a 12.000 frtot meg nem adjuk, az egész summát (az ő számítása szerint) a 24.000 frtot őfelségének akarja adni. így szegezett pisztolyt a város mellének s Bethlennek ajándékozással akarta kicsikarni a nagyobb összeget. A tanács méltatlankodva határozta el, hogy felhivatják őt s megintik, hogy ,,lássa, kivel tött fel" — aztán meglátják, mit kell cselekedniük. Fel is hivatták, megkérdezték, miért cselekszi ezt? Mondá, attól a 12.000 frttól nem recedeál (nem áll el). Erre őkegyelmek újonnan végezték, hogy inquiráljanak ellene (vizsgálatot indítsanak). A város szerencséjére őfelsége tárgyilagos maradt. Távol állott tőle, hogy Kasser 24.000 frtos ajándék-igérete befolyásolta volna, ha ugyan ez a nagyhangú dobálózás egyáltalán eljuthatott hozzá. A jegyzőkönyv mindössze ennyit ír erről: őfelsége Kassernek ellene nyilatkozott. Tehát zsarolásával szemben a város mellé állott. Vagyis a számvetés alapjára helyezkedést kívánta. Ez kissé lehűtötte Kassert. Amint a jegyzőkönyv mondta, „annyi sokszor való reánk kiáltása" (vádaskodása, méltatlankodása) után mindjárást mégegyszer terminust kért, hogy számot vessenek vele." Quod factum est (ami meg is történt) és így 9510 frtban maradtak adósai. Vagyis ennyiben egyeztek meg 12—24.000 frt helyett.

2

2 Nem csekély terhet hozott tehát Kassa városára a pénzverőház bérlete. Mindjárt kezdetben Bethlennek 8000 frtot, Kassernek 9500 frtot kellett fizetnie. És amint a városi jegyzőkönyv írja, „szörnyűség amint erőltetnek, hogy pénzt adjunk". Azt mondta nekik a fejedelem komornyikja, Kovács István, hogy őfelsége megesküdött, olyat cselekszik, amit maga is megbán. A tanács elhatározta, hogy kölcsön kér s amit adhat, meg is adja (1626 febr. 27). Tehát a 8000 frtot bizonyára megfizették. Ily körümények közt nem csoda, ha a pénzverő bevételiét minden módon szaporítani akarták. Kilenc kassai lakos: Tatay György, Veres István, Melda Gergely, Zegedy Gergely, Kalmár Tamás, Zabó Zsigmond, Kis István, Sárdy György és Hoffmann Györgyné asszonyom boruk bebocsátását kérték. Tatay uramét (őfelsége pártfogására) bebocsátják, a többit hivassa bíró uram s intse őket, hogy a münzházhoz adjanak segítségül valami pénzt, avagy a polgárjogot váltsák fel, mert enélkül nem engedik be. A pagamentumot és a hitvány garaspénzt is be kellett szolgáltatni a münzházba. Reinprecht Lipót azonban az erős tilalom és ediktům (rendelet) ellenére bíró uramnak hírül nem *

2 1625 febr. 21., márc. 16. és 20. 326