Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
Bethlen viszonya Kassához - A város hűsége és szabadságának megvédése - Bethlen a városokat és polgárokat sokra becsülte
totta kiváltságaikat. Sőt iparűzők és kereskedő népek, új keresztények, görögök és zsidók betelepítésével, kiváltságolásával új központokat és bányatelepeket igyekezett kifejleszteni. Kemény János önéletírásában ezt mondja Bethlenről: A sóaknák, arany-, ezüst-, kéneső- és rézbányák művelését külföldről is hozatott jó mesterek által virágzatra emelte. Kormánya alatt Erdély benn a Báthory István óta nem ösmert jólétre s virágzásra, künn hírnévre emelkedett. Adóját 15.000ről 10.000 aranyra szállította le. Mi pedig azt mondhatjuk, hogy ez új telepítésekkel mintegy ellensúlyozta az akkori földesúri gazdálkodást szolgáló, városlakosságot növelni hivatott beköltözést gátló, Erdélyben is sokszor megismételt törvényeket, melyek a jobbágyok városba befogadását tilalmazták. Az erdélyi törvényhozás ezidőben kócsos (kulcsos), mező, kerített és szabad városokat különböztetett meg. Egészen különleges kiváltságos helyzetök volt az erdélyi szász városoknak, az ú. n. szász-egyetemnek. E szász városok messzemenő önkormányzatuknál s bizonyára kedvezőtlen tapasztalataiknál fogva elzárkózottan éltek s a másik két nemzetet, a magyart és a székelyt nem engedték maguk közé betelepedni. De hasonlóan jártak el nemzeti különbség nélkül a többi, tehát a magyar városok is a magyar nemesekkel szemben. E nemesek ugyanis élvezni óhajtották a város által nyújtott előnyöket, azonban kiváltságaikra hivatkozva a város hatóságát maguk felett nem ösmerték el és terheihez nem akartak hozzájárulni. Túlsúlyukkal fenyegették a polgárság fölényét a saját városukban. Az erdélyi szász városok annyira mentek, hogy Bethlen új pénzét csak ismételt törvényes rendelkezésekre fogadták el. 1622-ben pedig Szebenbe magát a fejedelmet és katonáit nem eresztették be. Ezt már a szász városok iránt is oly türelmes Bethlen megsokalta és törvényhozás útján kívánta orvosolni. Az országgyűlés elé tett előterjesztésében elmondja, hogy az országban levő városok eleitől fogva úgy a fejedelmektől, mint a rendektől elzárkóztak éspedig sokszor oly keménységgel, hogy ezt csak idegen nemzetséggel kellett volna cselekedniök. Ily szokás az egész keresztény világban sehol nincs. Jól tudjuk — úgymond — hogy minden jól rendelt város privilégiumait meg kellett erősítenünk, hogy ezekben fogyatkozást ne szenvedjenek. Sőt velők hazájoknak állandó erősséget szerezhessenek. Kívánjuk azonban, hogy a legitimus fejedelmeknek méltósága megadatván, úgy ők, mint legfőképen a főrendek amely városban akarják, szabadon vehessenek maguknak házakat s a fejedelmek, ahol jónak látják birodalmunkban, ott lakhassanak. Amit az Isten eltávoztasson, ha mi romlás bekövetkeznék, bizonyos refugiumok (menedék288