Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)
Bethlen viszonya Kassához - A város hűsége és szabadságának megvédése - Küzdelem a kereskedelmi (harmincad) kiváltságért
hez és Bélaváry eillen panaszt emel. De jobbnak vélte pár nap múlva, ha a bíró és néhány tanácstag személyesen fölmegy őfelségéhez. Itt aztán addig disputáltak a fő-főemberekkel, míg azok belátták és helybenhagyták igazságukat. Őfelsége azonban megismételte, hogy akárki legyen az, pénzes borért megveszi rajtuk a harmincadot. A donatiot is úgy érti, hogy csak a maga szőlőjében termett boroktól ne fizessen. Még ugyanezen napon két más kívánsággal kapcsolatban elhatározták, hogy megint kérni fogják, hogy harmincad-szabadságukat ne háborgassa, hanem tartsa meg. E szívós kitartásnak volt is némi eredménye. Őfelsége a harmincad felől felvilágosítást kért. Ők pedig megkérték Bélaváry uramat is, hogy legyen segítséggel. Ügy látszik, Bélaváry engedett is merevségéből. Megígérte, hogy bemenvén „urunkhoz", őfelségéhez s azon lesz, hogy a borharmincad dolgát megnyerje a város. Adnak neki ezért ajándékba egy 70 frt 58 d értékű aranyas ezüst poharat. S valóban az őfelségéhez küldött Zöcs Miklós tanácsos (később bíró) egészen Erdélybe kiküldve visszaérkezett s jelentette, hogy a fejedelem nagy sok panaszolkodása után felét leengedte a harmincadnak. 2 2 Ennek dacára 3 kassai polgár, Kun Pál, Gyöngyössy János, Hopporsorom Mihály újra kéri a városi tanácsot, hogy őfelsége kamaráján járjanak el, mert boraikat hol átbocsátják, hol nem. Mivel őfelsége udvari tanácsa épen együtt van, Almássy Istvánt és Wass Mihályt, későbbi bírókat küldték hozzájuk. De ezek még aznap jelentik a városi tanácsnak, hogy Bélaváry egyáltalán csak a jövő perbe idézés feltételével akarja a polgárok majorságabeli borait elengedni. Vagyis eladás végett kivitelre engedni. A tanács azt határozta, hogy inkább rakják le és semmi szín alatt per hac vice, erőszakkal el ne adják (el ne vitessék). Hasonlóképen baj volt 3 hónap múlva a lőcsei császárkirályi harmincadossal. A kassai pénzverőház számára Lengyelországból behozott néhány mázsa ólmot lefoglalt. A városi tanács Hoffmann uramhoz küldött Eperjesre azzal a kéréssel, hogy az ólmot szabadítsa fel s ne vegyék meg a harmincadot azon concivis (polgár) atyánkfiain, akik ezideig bort vittek Lengyelországba. 2 3 Az 1627-iki pozsonyi békekötéssel kapcsolatos tokaji egyezség (1627 márc. 24) a belső forgalmat akarta megkönynyíteni azzal a határozattal, hogy a kereskedelem és a forgalom a királyi és fejedelmi vármegyék közt vámmentes legyen. A fejedelem csupán azon bortól vagy szarvasmarhától szedhet harmincadot, melyet a királyi területről külföldre szállí" 1624 ápr. 17. és 25.. 1625 márc. 24., ápr. 9., jun. 8. " 1626 ápr. 16. és jul. 9. 285
