Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen viszonya Kassához - A város hűsége és szabadságának megvédése - Küzdelem a kereskedelmi (harmincad) kiváltságért

ellenőrizte, hogy kellő módon és mértekben szedjék s a kincsár megkapja a neki járó összeget. Bethlennek azonban folytonos hadikészülődései és háborúi miatt a maga nagy pénzáldozatai mellett sok bevételre volt szüksége. Tehát a kassaiak harmincad-kiváltságát nem vette tekintetbe, hanem teljes harmincadot szedetett. Hasonlóképen járt el II. Ferdinánd császár-király is. Az ő itteni területének Eperjes volt a pénzügyi központja, hol Hoffmann György kamarai tanácsos intézkedett a harmincad behajtásáról. Tehát kétfelől is megvették a harmincadot a kassaiakon, de természetesen a többi felvidéki városok kereskedőin is: a fejedelmi területen Bethlen, a királyi területen II. Ferdinánd részére. Sőt ha mindkét országrészen keresztül hozták-vitték az árukat, ugyanazokért mindkét helyen megharmincadolták őket. így pl. ha a kassaiak Bécsből kalmár marhát (kereskedő árukat) hoztak, harmincadot fizettek érte Pozsonyban s fejedelmi területre érve, itt meg őfelsége, Bethlen harmincadosai akarták őket „megsarcolni", sőt ezt meg is tették. E nélkül nem voltak hajlandók utat nyitni nekik. Ezt írta Szatmár is Kassának s kérte, hogy amint ők, úgy Kassa is írjon fel ez ellen a pozsonyi kamarához (Kassa v. lt. 6229/107). Ha ehhez a kettős megvámoláshoz hozzá vesszük, hogy a török hódoltsági országrész és Erdély is külön-külön vámterület volt, láthatjuk, mily akadályokkal és ráfizetéssel kellett dolgoznia a XVII. századbeli magyar kereskedőknek. S hogy a fizetendő harmincad elég jelentős összeg volt, mutatja Kecskeméty Gergely kassai kereskedő esete. Tokajból 12 hordó bort akart hazahozatni s az ottani harmincados 24 frtot vett rajta harmincadul. Tehát minden hordó után 2 frtot. Ha pedig királyi és fejedelmi területen vitte át, akkor hordónkint 4 frtot fizetett. Ha egy hordó bort átlagosan 40 frtra teszünk, 10 % volt a harmincad. Kecskeméty a kassai tanács elé vitte sérelmét, ahol Almássy bíró indítványára azt határozták, hogy mivel a város polgára, nem kellett volna fizetnie. Pecsételjék le a bort s meglátják majd, mit tegyenek. Bethlen maga is belátta, hogy az ily kettős megvámolás nagy ártalmára van a kereskedelemnek. Ö maga is panaszkodott, hogy a kereskedői forgalom korlátai miatt vámjövedelme megcsappant. De nem sok eredménnyel tett lépéseket, hogy egyezséggel valami elfogadható megoldást hozzon létre a területek uraival. Kassa pedig a fejedelem egész 10 évi itteni uralma alatt meg nem szűnt harmincad kiváltságai érdekében dolgozni, felírni, kérvényezni, deputációzni éppen Bethlennél s itteni pénzügyi főemberénél, Bélavárynál, a királyi területen pedig az Eperjesen székelő Hoffmann György kamarai tanácsosnál. De mindjárt hozzá is tehetjük, csekély sikerrel. Kassa kereskedői s polgárai különösen Lengyel283