Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen viszonya Kassához - A város hűsége és szabadságának megvédése - A város jogainak védelme mindenkivel szemben

ményen és sürgősen parancsolgatott is a városnak, de jogait nem sértette meg. Még amikor egy szolgáját megölték Kassa emberei, akkor sem maga vett elégtételt, mint sok magyar és német császári kassai generális, hanem a városbírót szólította fel, hogy szolgáltasson igazságot. Ami pedig Alvinczy mentegetőzését illeti, hogy különböző sérelmek az ő tudta nélkül történtek, a részéről a fejedelem hivatkozott emlékeztetése jó úton járt, mert mégis csak őt kellett -a legfőbb felelős tényezőnek tekinteni. Aminthogy itteni exponált emberei mindig ráhivatkozva rendelkeztek, így akarva nagyobb nyomatékot adni szavaiknak. Mintegy fenyegetésképen többször hangoztatták, hogyha nem teljesíti a városi tanács kívánságaikat, kénytelenek lesznek megírni őfelségének. Perényi Ferenc generális uram is erős esküvéssel kijelentette, hogy a város szabadsága (húsvágás, húsmérés) joga ellen semmit sem akar cselekedni. De mindjárt hozzá is tette, ha nem segítenek a húshiányon és drágaságon, megírja őfelségének. Azonban a szabadságukat, jogaikat sértő szándékokkal és cselekedetekkel szemben a polgárok résen állottak s a védekezés terére léptek. így magával Bethlennel s pénzügyi hatóságaival szemben fáradhatatlanul védték régi kereskedelmi szabadságukat, fontos harmincad kiváltságukat, amint ezt egy legközelebbi fejezetben látni fogjuk. Védték iparszabadságukat is. Vagyis a céheknek azon jogát, hogy csak az űzhet ipart, aki céhtag volt. A szabó céhmesterek panaszt tettek a tanácsnál, hogy sok hemp!er (kontár) szabó dolgozik mindenfelé a házaknál s katonatiszteknél. Drabantot adtak melléjök, kik néhánytól elvették míveket (munkájukat). Ezek Korláth István főkapitányhoz futottak panaszra. A főkapitány Segney (Sennyey) porkolábot (vár- és kapuőr tisztet, vagyis várnagyot) és Krausz Joachimot, Bethlen titkárát Tánczos Pál bíróhoz küldte. A bíró teljes önérzettel, de egyszersmind udvariasan védte a szabó céh iparjogát. Tárgyalásukat, mint a régi polgár öntudatára jellemzőt, itt adjuk. A kapitány két kiküldötte azt kérdezte a bírótól, hogy az ő tudtával történt-e az elkobzás? A bíró azt felelte, igen és „szépen" elszámlálta a régi szokást és a céhesek szabad, ságát (jogát). Erre a két kiküldött azt mondotta, kapitány uram igen neheztel, hogy előbb nem üzentek neki s hogy az őfelsége fizetésén való (katonáknál dolgozó) szabóktól is elvették művöket. Ezt törvény (az illetők bírói szék elé állítása) nélkül el nem szenvedi. A bíró feleié: Tisztelem uraim azt, aki törvényt és igazságot kíván, akiknek concivis (polgárjogú) atyánkfiai vétettek, elegendő törvényt szolgáltatunk. Azért kapitány uram őkegyelme reám ne nehezteljen, az ő méltósága ellen semmit sem vétettem. Ha az ő háta megett volna valami szabó, azt nem bántják, sem az őfelsége fizetésén va278