Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen viszonya Kassához - A város hűsége és szabadságának megvédése - "Mi csak ragaszkodunk őfelsége kegyelmességéhez"

Valószínűleg a korona őrzésére rendelt díj fölemelésétől is Bethlenre való tekintettel zárkóztak el. Együtt érezhettek vele, aki két országgyűlésen, a pozsonyin (1619) és a besztercebányain is (1620) közel állott a megkoronázáshoz. De végül is a rendek meglanyhult magatartása miatt ki kellett adnia a koronát. Ami szimbolikus kifejezője volt Bethlen nagy erőfeszítése kudarcának, hogy a Habsburgok kiszorításával, mint Hunyadi Mátyással töitént, a maga személyében nemzeti királyságot alapítson. A túl lojalitással, a Habsburg-önkényuralom támogatásával vádolt s ez alapon s ez ürüggyel a nemzeti jogokból századokon át a legszűkebb korlátokra szorított városok e téren Bethlen mellé állottak. Kassa annyira ment, hogy követei, Almássy István kereskedő és Demek András szenátorok az 1625-iki soproni országgyűlésen, Hain szerint, tiltakozásukat jelentették be III. Ferdinánd megkoronázása ellen. Kassa város jegyzőkönyvében semmi nyomára nem akadtunk, hogy a város hűsége fejedelme iránt megingott volna. Nem így a rendek. A fehérhegyi csata elvesztése (1620 nov. 8.) és a hamburgi tárgyalások sikertelensége úgy a főurak, mint a nemesség és szervezetei, a vármegyék Bethlen iránti hűségét és áldozatkészségét alapjában megrendítették. Voltak, kik a reménytelenség érzetében hagyták el. Mások ellenben megsokalták királlyá választásában kicsúcsosodó sikerét. Számos főúr eljöttnek látta az időt, hogy visszatérjen a Habsburg-királyok iránti hűségre. Az első volt ezek közt Forgách Zsigmond, Szalánc vár ura, előbb kassai főkapitány, majd 1618 óta nádor. Ki több hatalmas főurat hasonló lépésre beszélt rá. Pozsony várát ő adta át kénytelenségből Bethlennek, kinek kívánságára Pozsonyba országgyűlést hívott össze. De királlyá választása ellen tiltakozott. Kétszínű viselkedése miatt írta Bethlen, hogy nem érdemli meg a nádor nevet, vele tárgyalni nem akar, mint országa s népe árulójával.

2 1621 jún.-ban halt meg. Utóda Thurzó Szaniszló lett. Nyíltan elpártoltak Bethlentől Nádasdy Tamás aranysarkantyús lovag, kir. tanácsos és Bosnyák Tamás füleki kapitány, kir. főasztalnok. Mások meg mint Balassa Péter, váraikba vonultak. Péchy Simon kancellárt gyanús viselkedése miatt fogságba vetették. A császár emberei az alvezérekkel is elkezdték a pártütés szálait szövögetni. Közülök a legvitézebbek írták alá a fejedelemhez intézett, békéért esedező folyamodványiratot. Nemcsak a dunántúli vármegyék állottak el, hanem még az északkeleti vármegyékben is felütötte fejét a hűtlenség szelleme. Megtagadták a hadiadó fizetését, katonát pedig vagy semmit, vagy keveset állítottak ki. Még első négy, titkos esküvéssel melléje állott híve is 1 Kassa 1621 máj. 25. Thurzó Imrének. Polit, lev. 274