Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen ipari megrendelései - Kassai, környékbeli és új keresztény iparosai

ha jól viseli magát, ezután meglátják. Ajánlja, hogy a felső órát tisztíttassák meg s így egyaránt fog járni. Megcsinálta az öreg órát, adnak neki érte 30 frtot. Kérelmére adnak neki bort és 2 szekér fát. 1628-ban halt meg. Augsburgból kérdezősködnek hagyatéka felől, mivel árvája is maradt. Itteni özvegye pedig arra kérte a kassai tanácsot, írjon Augsburgba, adják ki az ott arestált (lefoglalt} órákat s egyebet is, ami őt az uráról megilleti, mivel az övét is elköltötte az ura. Megíratták.

4 A környékbeli iparosokat is foglalkoztatta Bethlen. A vasiparáról hírneves Metzenzéf kovácsai a nagyváradi vár szükségére előállított zsindelyszögekért őfelsége parancsából háromszor is jelentős összeget vettek föl a kassai kamaránál: 69 magyar frt 30 dénárt, 81 frt 7 és fél dénárt s 12 frt 90 d-t. Az őfelsége konyhájára is készítettek vaseszközöket, amiért a kamara 3 magyar frt 50 d-t fizetett ki nekik. A bártfai és lőcsei mesteremberek a vízvezeték készítésében tűntek ki. Ezért előbb a bártfaiakat küldik Erdélybe vízvezeték, vagy kanális készítésére s munkájuk terhére kapnak 10 frtot. Rövid idő múlva a lőcseieket ugyanezen célból Nagyváradra indították. S ezek is elvégzendő munkájukból való levonásra 26 frtot vettek föl. A kassai, lőcsei, eperjesi, bártfai, szepesváraljai kőművesek, asztalosok, kőfaragók, mennyezetkészítők, sisak-, kopjaés tűzszerszám csinálok foglalkoztatásáról a Vár. és városépítő, továbbá a Lakadalmi beszerzések fejezetben szólunk részletesebben. E följegyzések azt is mutatják, hogy Bethlen kassai s környékbeli iparosokat és kassai ipari készítményeket többször küldött Erdélybe s Nagyváradra. így a fentieken kívül megemlítjük még, hogy Bársony Tamás őfelsége udvarnoka ,,tegell"-nek is nevezett 2 üres hordót vásárolt 5 frtért s vitt Erdélybe. Viszont megemlítjük, hogy Bethlen Gyulafejérvárról Magyarországba, Kassára kivitte szükségére Csizmadia Jánost. Itt egy társa gyalázta őt, mire a fejérvári csizmadia céh ír mellette, hogy ott lett céhes, becsületes, jámbor volt mindig és gyalázat soha nem esett rajta. Az iparosokon kívül művészeket, kassai piktorokat, festőket is elvitt Bethlen Gyulafejérvárra: Herlesberger Jánost és Spillenberger Jánost, (Szepes) Váraljai képfaragókat Nagyváradra, s ezek ,,a váradi mennyezettől", tehát itt végzett munkájukért 200 frtot kaptak a kassai kamarai igazgatótól. Természetesen erdélyi, gyulafejérvári, kolozsvári, fogarasi stb. mesterembereket is dolgoztatott Bethlen s udvara. Amint könyvünk más helyén is szólunk róla, Brassóban há4 Kassa v. jk. 1618, 1625 jún. 17. 1626 ápr. 16, okt. 1, okt. 22. 1628 febr. 10, 17, 24. 263