Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Kül-és belföldi vásárlásai - Harmicad, vám és egyéb kiadások - Külföldi mértékek és pénzek

gomb, 6 kötés húr, 16 kötés sárga szattyán, 1 láda, 1 konc papiros, 16 hólyag halikra, egy hordó. Konstantinápolyban „papirosszámra" (30—50—150 papiros) veszik az arany és ezüst skófiumot. A bevásárlóktól nem csekély kereskedelmi képességet kívánt, hogy eligazodjanak a különböző országok pénzeiben és hogy az ezeken megállapított árakat magyar pénzre átszámítva megítéljék, elfogadhatók-e, megfelelnek-e az áruk értékének. Meg kellett ismerniök a különféle pénzek, főképen a magyar pénz világpiaci árfolyamát, nehogy túlfizetéssel rossz üzleteket csináljanak s köznapi kifejezéssel élve, megcsalják őket. A külföldi pénzek és árfolyamok ismerete, valamint az árucikkek minőségének és értékének felismerése a gyakorlati kereskedelemnek a mi korunkban is fontos tudománya, a nemzetközi kereskedői képességnek és képzettségnek kritériuma. Ügy látszik, a bevásárlóknak megvolt a kellő tájékozottságuk, mert különben nehéz lett volna megnyerniök a fejedelem megelégedését, aki saját valutájának megreformálásával és egy középeurópai, erdély—magyar— lengye

1.—német egységes valuta tervével e téren is otthonos volt. Velencében mindig aranyban, aranyfrtban, dukátban számították az árakat, éspedig állandóan 1 aranyat 2 frt 44 dénárban (1623 szept. 1. és 1626 máj.). Midőn Zeller Márton 1624 decemberi igen nagy bevásárlásáról elszámol, előrebocsátja, hogy az egészet „kész aranyon" vette. 1624 ben 31 dukát és 22 dénár 39 frt 57 dénárt tett, 50 dukát 62 frtot, 116 dukát és 3 dénár 143 frt 99 dénárt, 300 dukát és 7 dénár 400 frt 87 dénárt. Az arany mellett kivételesen Velencében is számítanak tallérban is: 5 tallér 3 arany (1625 márc.). Egyébként a tallér Velencében is, mint Konstantinápolyban, 3 frt, pl. 8 tallér 24 frt (1624). „Új értékben" azonban csak 2 frt (1625 febr., márc.), vagy kissé több: 2 frt 37 dénár (1625). Néha baj volt az arannyal, „leapadt értékök, mert hogy igen könnyek voltak". Ez 76 arany, vagyis 185 frt veszteséget okozott (Velence, Zeller Márton 1624 dec. vásárlása). Máskor meg az aranyak mérésének hibájára 30 arany frt ment fel, ami 1 frt 44 dénárjával számítva 73 frt 20 dénár veszteséggel járt. 1627-ben Velencében arany helyett lírában számolnak. Egy lírát 20 pénzre, dénárra értékelnek, vagyis 5 lira 1 frt, 100 lira 20 frt. Reinprecht bécsi ékszerész az aranykoronát említi. Ebben számítja az ékszerek, pl. az aranylánc súlyát, amely 30—40 aranykoronát nyom. A Vásárlási Könyv az összegezésnél az aranykoronák számát külön feltünteti, tehát pénznek veszi. Bécsben mindig tallérral s aprópénzben gross-sal adtakvettek. De a Vásárlási Könyvben átszámították a nálunk 218