Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen mint a magyar merkantilizmus úttörúje - Bethlen mint kereskedő, kiviteli világcikkei

Amíg egyrészt Bethlen sok viaszt vitetett ki, másrészt vásárlásainál minduntalan találkozunk a belőle készített gyertyákkal és szövétnekekkel, melyeket díszítettek is. így egy alkalommal pl. 12 fehér viasz-szövétneket vettek számára 22 frtért. A megírásáért, festéséért fizettek á 50 dénárt, össze­sen 6 frtot. 20 apró fehér gyertya 32 fontot nyomott. És 30 dénárjával 10 frt 20 dénárba került. Megírásától, á 5 dénár, adtak 2 frt 50 dénárt. De vették magát a fehér viaszt is, 16 fontot 35 dénárjával 5 frt 60 dénárért. A viasz kivitelét már 1619-ben lefoglalta a maga részére Bethlen. Kőhalom bíráját és magisztrátusát értesítette, hogy bizonyos okokból a viasznak birodalmából való kivitelét minden rendektől meg akarja fogni. Ezért Kőhalomban 2—3 vasárnapon kiáltassák meg, hogy híre és akarata nélkül a viaszt senki se szedje és ki ne vigye. A harmincadosoknak megparancsolta, hogy ahol eféle viaszra találnak, az ő szá­mára foglalják le és kobozzák el. 9 Bethlen vásárlási könyvében 3 tételt találunk viaszkivi­telről. Egyszer Velencébe, hol az olasz és pápai vallásos élet virágzása miatt kapós és ipara magas fejlettségű volt. Két­szer pedig Bécsbe vittek ki, hol az udvar és a főúri élet fénye, világítása szintén kelendővé és becsessé tette. Velen­cébe, amint láttuk, Hatvani István a 106 mázsa kénesővel 50 mázsa viaszt vitt ki (1622). Bécsbe pedig Csanádi István szál­lított kétszer viaszt. Annyira fontos volt ez az üzlet, hogy Csanádi mindkét esetben magának Bethlennek számolt el, és­pedig először Bécsből visszajövet Munkácsra ment hozzá, má­sodszor pedig Gyulafejérvárra. Az első esetben (1625 okt. 10) előbb Kolozsvárról indult útra, 144 mázsa és 70 fontot méretett ki őfelsége viaszából. Ehhez 23 fenyőhordót vett 2 frtjával 26 frtért. Ezeknek újab­ban való kötésétől és beveretésétől (megerősítéséért) a ká­dárnak 6 frtot fizetett. Egy embert fogadott mellé, költött rá Bécsig 8 frtot. Putnokon és Rimaszombaton vitette át. Rima­szombatban (hatalmas) harmincadot fizetett, 140 frtot. Innen Bécsig viteléért a 7 szekeresnek mázsájától 2 frt 75 dénárt. Ez is kitett 385 frtot. Közben Putnokon, Szécsényben, Palán­kon, Léván, Szencen cédulapénzt is kellett fizetni és Sellyé­nél a Vágón 7 szekér átvitelétől és a Pozsonyi réven a 7 sze­kértől 14 frt átviteli díjat. Pozsonyban, Springhelyen és Nyo­morékfaluban vámot, Bécsben a lerakóknak, mérőknek 9 frt 60 dénárt, a császár vámján 28 frt 83 dénárt, a Vereskapunál 8 frt 49 dénárt. Mindez a sok költség kitett 655 frtot. Jól leszedték a kereskedők árujának hasznát. De még ezenkívül is költött őfelsége viaszára 100 frtot. Az érte kapott pénzen, vagy 2000 • Gyulafejérvár, 1619 máj. 22. Kiadatlan politikai lev. 11. lap. 201

Next

/
Thumbnails
Contents