Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Bethlen mint a magyar merkantilizmus úttörúje - Bethlen mint kereskedő, kiviteli világcikkei

Amíg egyrészt Bethlen sok viaszt vitetett ki, másrészt vásárlásainál minduntalan találkozunk a belőle készített gyertyákkal és szövétnekekkel, melyeket díszítettek is. így egy alkalommal pl. 12 fehér viasz-szövétneket vettek számára 22 frtért. A megírásáért, festéséért fizettek á 50 dénárt, összesen 6 frtot. 20 apró fehér gyertya 32 fontot nyomott. És 30 dénárjával 10 frt 20 dénárba került. Megírásától, á 5 dénár, adtak 2 frt 50 dénárt. De vették magát a fehér viaszt is, 16 fontot 35 dénárjával 5 frt 60 dénárért. A viasz kivitelét már 1619-ben lefoglalta a maga részére Bethlen. Kőhalom bíráját és magisztrátusát értesítette, hogy bizonyos okokból a viasznak birodalmából való kivitelét minden rendektől meg akarja fogni. Ezért Kőhalomban 2—3 vasárnapon kiáltassák meg, hogy híre és akarata nélkül a viaszt senki se szedje és ki ne vigye. A harmincadosoknak megparancsolta, hogy ahol eféle viaszra találnak, az ő számára foglalják le és kobozzák el.

9 Bethlen vásárlási könyvében 3 tételt találunk viaszkivitelről. Egyszer Velencébe, hol az olasz és pápai vallásos élet virágzása miatt kapós és ipara magas fejlettségű volt. Kétszer pedig Bécsbe vittek ki, hol az udvar és a főúri élet fénye, világítása szintén kelendővé és becsessé tette. Velencébe, amint láttuk, Hatvani István a 106 mázsa kénesővel 50 mázsa viaszt vitt ki (1622). Bécsbe pedig Csanádi István szállított kétszer viaszt. Annyira fontos volt ez az üzlet, hogy Csanádi mindkét esetben magának Bethlennek számolt el, éspedig először Bécsből visszajövet Munkácsra ment hozzá, másodszor pedig Gyulafejérvárra. Az első esetben (1625 okt. 10) előbb Kolozsvárról indult útra, 144 mázsa és 70 fontot méretett ki őfelsége viaszából. Ehhez 23 fenyőhordót vett 2 frtjával 26 frtért. Ezeknek újabban való kötésétől és beveretésétől (megerősítéséért) a kádárnak 6 frtot fizetett. Egy embert fogadott mellé, költött rá Bécsig 8 frtot. Putnokon és Rimaszombaton vitette át. Rimaszombatban (hatalmas) harmincadot fizetett, 140 frtot. Innen Bécsig viteléért a 7 szekeresnek mázsájától 2 frt 75 dénárt. Ez is kitett 385 frtot. Közben Putnokon, Szécsényben, Palánkon, Léván, Szencen cédulapénzt is kellett fizetni és Sellyénél a Vágón 7 szekér átvitelétől és a Pozsonyi réven a 7 szekértől 14 frt átviteli díjat. Pozsonyban, Springhelyen és Nyomorékfaluban vámot, Bécsben a lerakóknak, mérőknek 9 frt 60 dénárt, a császár vámján 28 frt 83 dénárt, a Vereskapunál 8 frt 49 dénárt. Mindez a sok költség kitett 655 frtot. Jól leszedték a kereskedők árujának hasznát. De még ezenkívül is költött őfelsége viaszára 100 frtot. Az érte kapott pénzen, vagy 2000 • Gyulafejérvár, 1619 máj. 22. Kiadatlan politikai lev. 11. lap. 201