Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán 1619-1629 (Kassa. Wiko, 1943)

Nagy elfoglaltsága Kassán - Bethlen muzsikusai

és rokonok, a Kassára összehívott tanácskozások és országgyűlések, valamint a külföldi követségek természetes alkalmat szolgáltattak a vendéglátásra. Ily magátólértetődő alkalmak voltak a vendégeskedésre Bethlen többszöri megérkezése Kassára és ünnepélyes fogadtatása itt. Egyenesen az udvar fényéhez tartozott a fejedelem kíséretében lévő főurak és nemesek megvendégelése. De meg a város bőséges élelmiszer- és italadományozása is épen e hivatalos jellegű vendéglátás anyagát volt hivatott szolgálni. Viszont e „kedveskedés" természetszerűleg hozta magával, hogy a város vezetősége is, mint fontos politikai és gazdasági tényező képviselete s az akkori rendi világ kiegészítője ott ült a fejedelem asztalánál. Annyival is inkább föltételezhető Bethlennek ily és más alkalmi vendégfogadása, mert a politikai érdek is megkívánta a jobb egyetértést és egybeforradást előmozdító társas együttlétet. Különben pedig a fejedelem maga is szerette a vendégeskedést és barátságos poharazást. A fejedelemasszony Károlyi Zsuzsanna is minden háziassága mellett fenntartotta az udvar fényét. Brandenburgi Katalin pedig nagyon is társaságkedvelő volt. Mikor Bethlen a koronát Kassán visszaadta (1622 márc. 20), az átvételre kiküldött bizottság s a fejedelem emberei a napot vidám lakomával fejezték be. Erről így ír Pázmánynak: ,,Az váradi püspökkel illogattunk volt in die palmarum az korona rezignálásakor" (visszaadásakor). Táborozása alkalmával a kassai kamara borral kedveskedett neki, amit így köszönt meg: Hogy jó bort is küldött kegyelmetek, jó néven vesszük. Jól is gondolta kegyelmetek, mert ezen a földön (Morvában) egy jó hordó bort nem találni. Igen savanyúak.

21 Hogy a Brandenburgi Katalinnal kötött házassága alkalmával rendezett kassai menyegzői lakomák és ünnepélyek fénye ország-világra szólott, könyvünk más helyén ismertetjük. E lakodalomra vett Velencében Iklódi Tamás 36 maskaraábrázatot, tehát e lakodalmon a vendégek jókedvét álarcos mulatsággal is fokozták. Ugyanez alkalomra Csanádi Antal Kolozsvárott 31 álorcát vett. Ezekről elszámolásában így ír: (ezeket) Felségednek Kassára vittem. Bethlennek és udvarának e vendéglátásairól és mulatságairól szólva, emlékezzünk meg az ő nemesebb szórakozásáról és élvezetéről is. Mindenesetre magasabb kultúrérzékére és lelki finomságára vall, hogy nagy zenekedvelő volt. A zenészek akkor is nagy szegénységgel küzdöttek, tehát az e téren fejlettebbeknek hitt helyeken is, mint Olasz, és Csehországban is ritka volt a zenész. De Bethlen öt országot is felhajszolt értük s amint látni fogjuk, nem volt szűkmarkú " Hazai okmánytár 434. 1. Hunno-Brod, 1621. dec. 6. 173