Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Negyedik rész: Beneš és a magyarok

Prágában sem feledkezik meg az elhangzott panaszokról. Elsősorban a magyar kultúrális törekvéseknek óhajt teljes mértékben érvényt szerezni. Jól ismeri a magyar kultúrát, diákkorában gyakran elmélyedt Madách örökértékű művének, az Ember tragédiájának olvasásában, amelyet Vrchlický, a nagy cseh költő fordításában ismert meg és mint tanár, állandóan foglalkoztatta a magyar kultúra, amelynek őszinte és lelkes híve. Segíteni akarása azonban a kultúrális vonatkozásokon túl, az összes kisebbségi követelésekre kiterjed. Tiszaujlakon is átvezetett útja a miniszternek. Megtekintette az árvízsújtotta várost és barátságosan elbeszélgetett a magyar lakossággal, néhány szót magyarul is mondott és bizonyoson tartós emléket hagyott hátra a tiszaujlaki magyarokban. Beneš tárgyal magyar politikusokkal. A megnyilatkozás azonban csak szó. Akkor is, ha egy felelős államférfi ajkáról hangzik el. Beneš azonban nem az a politikus, aki a szavaknál marad meg. Benne meg volt a jóakarat, hogy minden magyar államférfit, újságírót vagy politikust, aki a közeledés gondolatával kereste fel, szívesen meghallgatott és vele a lehetőségeket megbeszélte. Nem az ő hibája, hogy eddig csak olyan politikusok látogatását fogadhatta, akikkel a tárgyalás a jóakaraton túl nem mehetett tovább. Sem Friedrich Istvánnak, sem Hantos Elemérnek nem áll olyan hatalom a háta mögött, amelyre támaszkodva konkrét megállapodások lennének köthetők. Önmagában véve a jószándék nem sokat jelent ebben a kérdésben. Egyszer azonban el kellett következnie annak az időnek is, amikor kormánypo227