Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Második rész: Beneš elindul útjára

mert azoknak maguknak sem volt felesleges pénzük, amit neki Parisba küldhettek volna. A legszigorúbb beosztással kellett tehát élnie. Igaz, hogy igényeit a minimálisra szorította le, azonkívül mellékkereset után kellett néznie. így jutott el ahhoz, hogy párisi tudósításokat fog küldeni a „Právo Lidu" és a „Volná myšlenka" prágai lapok részére. És bár a cikkekért kapott honorárium igen szerény volt, Beneš mégis bátorságot érzett magában, hogy ilyen anyagi körülmények közt is három évig éljen külföldön. A Rue Tournefort 19. számú házban bútorozatlan szobát bérelt, úgyahogy berendezte és megkezdődött Beneš Edvard párisi élete. Miután az előadások az egyetemen csak két hónap múlva kezdődtek meg, Beneš ezt az időt is igyekezett kihasználni és olaszul tanult. Általában a 20 éves Edvard párisi életét a legnagyobb ökonómiával osztotta be. Hangulatát a legjobban az a levél jellemzi, amit ebben az időben bátyjának írt Csehországba: ... el sem tudod képzelni, hogy itt Párisban milyen jól lehet tanulni. Aki jól, alaposan, de amellett könnyen akar tanulni, az jöjjön ide. Áldom azt az órát, amikor eszembe jutott, hogy Párisba megyek. Ha fordításokból sikerül magamat felszínen tartani, akkor teljes három évig, a katonai szolgálati időig maradok itt. Mindenesetre rettenetesen sokat kell dolgoznom, nincs egy szabad pillanatom. Az élet itt nagyon drága, az élet itt nagyon nehéz és minálunk nyomorultul kevés honoráriumokat fizetnek. Odahaza, ebből a keresetből eltarthatnám magam, itt azonban nehéz. Mégis, azt hiszem, hogy menni fog ... 60