Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Első rész: Egy nemzet napsütésben és árnyékban

gondolat: a szláv testvérek ellen nem harcolunk. Az idő maga sokkal zavarosabb volt, sem hogy meghatározott tervek és irányok kristályosodtak volna ki. A bizonytalanság köde ült mindenen, a józan ész még remélt, az európai áramlatokkal ismerős politikai felfogás azt hihette, hogy Németországot vissza fogja tartani a háborútól az, hogy az egész világgal találja magát szemben. A józan ész ezúttal csalódott. Akik a lavinát megindították, már nem voltak urai a helyzetnek, a katasztrófának be kellett következnie. S 1914 július 24-én Ausztria-Magyarország belgrádi követe, Giesl báró átnyújtotta Szerbiának a végzetes demarsot. Ahogy Karl Kraus a Fackelban írja: Ausztria-Magyarország, ez a szemétdomb Európa kellő közepén, ultimátumot intézett az egész világhoz, hogy végre hordják már el a földszínéről. Ezen a napon kezdett megérni a cseh politika gyümölcse. Intermezzo. A Belvedere alatti fasorban két férfi találkozik. Lenéznek aranyos Prága zöldpatinás kupoláira, száz tornyára. Ennek a városnak, ennek az országnak a sorsa most fog eldőlni. A háború már hónapok óta dühöng, a németek Páris alatt állnak, az osztrák-magyar hadsereg két oldalról szorongatja Szerbiát, az orosz „gőzhengert" megállította egy német generális, akit valahonnan a nyugdíjas elfeledettségből ásott ki a hadvezetőség. A kettő közül a fiatalabbik, a harmincéves kereskedelmi iskolai tanár, Beneš hirtelen kitör: 50