Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Első rész: Egy nemzet napsütésben és árnyékban

megszólal, a legnagyobb zenei kultúráról tesz tanulságot. Ennek a földnek szószólója volt Klofáč. Magyarország a nagybirtokosok országa. Polónyi Géza országa, az urak országa, ahol az Esterházyaknak 409.000 hold kiterjedésben fekiisznek birtokai és a százezer holdas grófok is éppen elég szép számban vannak, ezzel szemben sokmillió parasztnak egy holdja sincs. Ahol napi járóföldre van egyik falu a másiktól és kőhajításnyira az egyik zsuppfedeles zsellérház a másiktól. Hány 10—12.000 lelket számláló falu vagy város van a magyar ugaron, ahol nincs egy rendezett ucca, nincs egy kórház, düledező az iskola, nincs egy könyvtár, messzire elkerüli a színikultúra, a kalendáriumon és a Löbl Dávid-féle egyiptomi álmoskönyvön kívül nem vesznek könyvet, száraz időben porfelhő ül rá a beteg tüdőkre, ha eső esik, bokán felül érő sár marasztal. Az uccák petróleummal vannak világítva, holdtöltekor pedig egyáltalában sehogyan sem. A falu lakói közül többségben a zsellér, mezőgazdasági napszámos, aki birtokosgazda, annak is 5—10 holdja van legtöbbször majdnem annyi gyerekkel. Minden, ami ebben az országban történik és épül, a tízezer holdas mágnásért és gentryért van. És jaj annak, aki a parasztot öntudatra akarja ébreszteni, vagy éppen szervezetbe tömöríteni osztályhelyzetének megjavítása céljából. Ezért kell a parasztszocializmus agitátorainak egyik börtönből a másikba vándorolni és ezért pusztítja el or41