Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Első rész: Egy nemzet napsütésben és árnyékban

ban hatalmas cseh küldöttség tolmácsolja a császárnak a tartománygyűlés óhaját. Palacký és Rieger is a küldöttség tagjai között vannak. A császár cseh nyelven válaszol a kívánságokra és Ígéretet tesz, hogy a legközelebbi időben fejére téteti Szent Vencel koronáját. Ezt igéri Ferenc József, „Európa utolsó gavallérja". De 1861-től 1916-ig, haláláig, tehát ötvenöt esztendőn keresztül nem talál időt arra, hogy császári szavát be is váltsa. Kultúrális fellendülés. A politikai mozgalom kultúrális téren is óriási fellendülést hoz. A sajtó hatalmas fejlődésen megy keresztül, cseh középiskolák és népiskolák épülnek, a társadalmi és kultúrális erők tömörülnek. Megalakul a Sokol, a testi kultúra és a nemzeti érzés lendítője, a Hlahol dalegyesület és az Umelecká Beseda, a művészi egyesület, amelyről Neruda találóan azt mondja, hogy a cseh nép művészi tüdeje. 1862 októberében pedig megnyílik az első cseh színház, az Interinszínház. A szlovákokról sem feledkeznek meg. 1840 óta a cseh politikusok, írók mindegyike kultúrális és politikai jogokat követel a szlovák testvérek számára és 1857 április 6-án két derék prágai polgár, Berger Maximilián földbirtokos és Fingerhut Ferdiš, „prágai polgár és sörfőző" a tartományi választmányhoz beadványt intéznek, amelyben a „színházi kultúra terén a nemzeti egyenjogúsítást követelik, mivel a színház nemcsak mulatóhely, hanem mint művészeti és művelődési intézet, egyetlen kultúrális képviselete a hétmilliót számláló cseh, sziléziai, morva és szlovák nemzetnek". 31