Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)

Első rész: Egy nemzet napsütésben és árnyékban

žižka huszita vitézei, ahogyan ők maguk nevezték magukat „Isten harcosai", minden támadást viszszavertek. A kelyhes zászlót megismerték Naumburg falai és lobogtatta a szlovák Kárpátok szele és amikor a keresztény világ 1432-t írt, egészen a Keleti tengerig hatoltak el a huszita hadak, mindenütt félelmetes becsületet szerezve a cseh névnek. A husziták saját soraikban is rendet teremtettek és az ultraradikális taboritákat kerek ötszáz esztendővel ezelőtt, 1434-ben Lipanynál fegyverrel kényszerítették a józan mérsékeltségre, pedig a taboriták vezére nem kisebb férfiú volt, mint Žižka mindenben méltó utóda, a kopasz Prokop barát. A huszita harcok elültek és a három rövid esztendőt magába foglaló kor után, amely két királyt is látott a cseh trónon, az uralkodók személye, — Zsigmond és Habsburg Albert — Csehország sorsát összekötötte Magyarországéval. Közelebb hozta ezt a két országot egymáshoz? Alig. De nagyszerű érzékkel dolgozott ezután a közeledés eszméjén a huszita kurtanemesből megnőtt Poděbrad György, akit a rendek kormányzóvá választottak posthumus Lászlónak, Albert fiának kiskorúságának idejére, amikor pedig ez a gyönge legény meghalt, király lett a Poděbradból. Poděbrad György és Corvin Mátyás terveket szőnek. És 1458-ban a Hradsin egyik gótikus termében két férfi szövi világraszóló terveit. Két férfi, akiknek egy a sorsuk. Mindkettő kisnemes családból származott, mindkettőt a népeket korbácsoló sors 2 17 BIBLIOTHECA HUNGAR1CA Samaria - Somerja-§amertB_