Sebestyén József, Spielberger Leo: Beneš. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja (Bratislava. Slovenská Grafia, 1934)
Első rész: Egy nemzet napsütésben és árnyékban
worms i püspök a prágai egyetem katedrájáról, Rohle Václav mester pedig a Szent Mártonról elnevezett óvárosi plébánia prédikátora a szószékről követeli a világiak és egyházi funkcionáriusok jobbútra térését, egyik sem gondol az egyház reformjára, hanem egyszerű lélekkel csak azt akarják, amit mondanak: emberek, papok és világiak, térjetek vissza Krisztus evangéliumához! A parasztmozgalom megindul. Az idők terhesek voltak. Jelentkezett az elnyomott, a vérig kiuzsorázott paraszt. A jajkiáltás az egeket verdeste. Csak egy vezér kellett, hogy még messzebb hatoljon: a nagyurak kastélyának ólomkarikás ablakáig. És a vezér mindig megjelenik, ha az idő betelt. Mi baja volt a parasztnak? A XIV. század elején a kiskirályok mulatni kezdenek. Ha a király mulat, sír az ország. Büszke városok épültek, hatalmas palotákkal, amelyekbe beköltözött Napkelet minden pompája és kényelme. Főurak és főpapok versenyre kelnek egymással, ki tud nagyobb fényűzést kifejteni. A kiskirályok mulatnak és a parasztok viskóiban gondtól terhesebbek lesznek az arcok, megfeszített munkától verejtékesebbek a homlokok. Amíg az uraság várában lakik, ott dőzsöl, onnan indul rablókalandjaira, nem követel a jobbágytól több természetbeni szolgáltatást, mint amennyit ő és házanépe elfogyaszt. A gabonát nem gyűjti, mert azt eladni nem tudja, annak értéke nincs. 12