Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)

tehervállalás történjék. Ennek a meggondolásnak alapján kellett nagy általánosságban a napszámosréteget is kizárni, a gazdasági cselédekkel együtt a telepítendők kiválasztásánál. A napszámosok közül a kiválókról amúgy is történt gondoskodás a megváltott törpebirtokok, illetve házak juttatása révén. Természetes, hogy ennel a nagyszabású munkánál az egyesek különleges helyzeteit mérlegelni fogjuk és így lesznek olyanok, akik kivételes elbánásban fognak részesülni. A telepítés céljainak megfelelően folytatta a Szövetkezet az átvett birtokok gazdálkodását. Az őszi mezőgazdasági munkák mind oly módon végeztettek el, hogy a birtokok a parcellaminimumok méreteiben való továbbgazdálkodásra alkalmasak legyenek. Nagyjából megtörtént a vetőmagnak, valamint az élő és holt felszerelésnek biztosítása. Megindult a birtokok felmérése, a telephelyek kijelölése és a kiszemelt házhelyeken az építkezés. Ezekkel a kérdésekkel részletesen a Közjóléti Szövetkezet fejezetében foglalkozom. Azok a földhözjuttatási akciók, amelyek az utolsó évszázadban Magyarországon több-kevesebb eredménnyel lezajlottak, főként abban hibáztak, hogy nem tudták megoldani a megállapított parcellaminimum oszthatatlanságának kérdését. Történt erre törvényes intézkedés formájában is kísérlet, sajnos, az is sikertelenül. Keresni kellett tehát azt a természetes módszert, amelynek gyakorlása mellett a juttatottak, illetve azok leszármazottjai maguk is, az örökösödésnél magától értetődően nem kívánják a parcella felosztását. Itt a legmegfelelőbb és legmegnyugtatóbb megoldásul az az elgondolás kínálkozott, •hogy a telepített, a juttatott fiúgyermekei közül kiválasztjuk azt a fiút, aki a föld öröklésére és így a továbbgazdálkodására a legalkalmasabbnak látszik. A többi fiúgyermeket pedig megkíséreljük másképpen kielégíteni, mintegy kifizetni és életlehetőségekhez juttatni. Épp ezért már ez évben nagyobb hitelkeretet biztosítottam a földhözjuttatottak gyermekeinek nevelésére, taníttatására. A szociális gondozással felmérettem a vármegye iparostársadalmát, a faluét és a városét egyaránt. Megállapítottuk azt, hogy kik azok az iparosok, akik kellő szaktudással és erkölcsi rátermettséggel rendelkeznek ahhoz, hogy juttatottaink gyermekeinek szakoktatását és részbeni nevelését reábízhassuk. Az érdemesnek, értékesnek ítélt iparosokhoz fogjuk adni a kiválogatott fiúkat. Kezdetben Léván, később esetleg Ipolyságon és Verebélyen is megfelelő clthonok létesítéséről fogok gondoskodni. A tanulók ezekben az otthonokban kerülnek elhelyezésre. Az otthonokban fogják megkapni a fiatalemberek a napi munkával szerzett gyakorlati tudás mellett, az elméleti oktatást, a valláserkölcsi és nemzeti nevelést. Rendkívüli súlyt fogok helyezni arra. hogy a lelki kapcsolat a fiatalok és a falu között megmaradjon. Ápolni, fejleszteni kell ezt a kapcsolatot, nehogy a kitanítandó fiatalemberek a falutól elszakadva, az egészségtelen városbatódulás gyökértelen alanyai legyenek. Vigyázni kell. nehogy a városi periféria nélkülöző lakó közé süllyesszük azt, akiből életerős, egészséges iparost akartunk nevelni, akivel a falu iparos- és kereskedőtársadalmát kívántuk erősíteni. Eredetileg szerettem volna azt a módszert megvalósítani, — amit a legkedvezőbbnek tartok —, hogy a kiválasztott gyermekeket egy közös termelőmühelybe hozom össze, valamelyik felszabadult vidéki IS