Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)

Az intézet első otthona a mai református népiskola épülete volt, majd 1911-ben költözik át az intézet jelenlegi székházába, amely a városnak legszerencsésebben elhelyezett középülete és a Kálvária-hegy oldaláról messzire hirdeti a lévaiak mindenkori kulturális törekvéseinek intenzitását. Az állami polgári iskola alig húsz éves fennállása óta igen népes tanintézetté fejlődött. Az iskola épületében nyert elhelyezést a nőipari szakiskola, valamint az iparos és kereskedő tanonciskola is. A gyakori lévai tűzvészek, amelyeket vagy az ellenség dúlása, vagy a szerencsétlen véletlenek idéztek elő, többízben teljes pusztulásba vitték a várost és e tűzvészek miatt alig maradt írásos emlék, okmány vagy feljegyzés a város régi életéről. Csak a Csákiak idejéből fennmaradt leírás nyújt némi tájékoztatást a város külső képéről. A várnak négy kapuja volt. A belső vagy császári kapu. a bátikapu, az öreg vagy malomkapu és a kiskapu. Utcáink közül a mai Széchenvi-utcát, amely amiakidején a vártól a mai plébániatemplomig vezetett Nagy-utcának nevezték. Nem messze a templomtól a Barsmegvei Népbank székháza hátsó tűzfala hozzá- és ráépült a régi várfalakra, amelyek akkor bukkantak elő, amikor a legutóbb a Vosztruha-család tulajdonában volt régi földszintes üzletházat lebontották. 1624-től kezdve már városi bírák választásáról tudunk, akik többen városi hadnagy néven szerepelnek. Léva pallósjoggal is bír. A vásártartás joga eredetileg földesúri prvilégium volt és hosszantartó viták és alkudozások után végül a város váltotta magához ezt a jogot. A város 1873 óta rendezett tanácsú város, a megszállás idején 1923-tól községi szervezetbe élt, majd 1939-ben megyei várossá alakult. A felszabadulással éri el Léva városa régi törekvésének megvalósulását és újból megyeszékhellyé válik. Említésre érdemes, hogy a XIII. századtól kezdve az óbarsi vár pusztulása után a megyegyűléseket rendszerint Léván tartották. A török hódítás idején Léva veszélyes helyzete miatt került a megyeszékhely Aranyosmarótra és azóta folyt a meddő küzdelem a megyeszékhely visszaszerzéséért. 1787-ben a megyeszékhely átmenetileg Lévára" került, de -II. József halála után ismét Aranyosmarót válik a megye székhelyévé. A Szilágyi-féle közigazgatási reformtervezete szerint Léva lett volna az egyesített Bars és Hont megyék székhelye. Szilágyi Dezsőt hálából a város díszpolgárává választották. 1907 tavaszán a törvényhatóság közgyűlése 22 főnyi szótöbbséggel a megye székhelyének Lévára való helyezése mellett szavaz, ezt a határozatot azonban a belügyminiszter hatályon kívül helyezte. A város újabbkori történetéből meg kell említenünk, hogy az 1848/49. szabadságharcban a nagysallói ütközet idején Görgey fő hadiszállása Léván volt és a győzedelmes ütközetet a fővezér innen irányította. A nagysallói csata sebesültjei közül számosan Léván hunytak el és emléküket a város hölgyeinek kezdeményezésére a római katolikus temetőben a mult század hetvenes éveiben emelt emlékmű örökíti meg 166