Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943 (Budapest. Globus, 1943)

megtelepülő mesteremberetket és oltalmazta az itt mindjobban kiala­kuló és az idők folyamán országos jelentőségre emelkedett vásárokat. Léváról az első írásbeli emlék 1156-ban tesz említést, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy egy püspöklátogatási okmány, melyet a ,,Mo­numenta Strigoniensia" esztergomi egyháztörténeti gyűjtemény őriz, a baratkai egyháznak leányegyházaként említi Lévát. Ekkor szentelték fel Baratka, a mai Hontvarsány községben a szent Mártonról elneve­zett templomot. Az ősi Léva tehát, amely a mai ,,Ó-Lévák" elnevezésű szőlőhegy táján állhatott, ebben az időben még jelentéktelen település lehetett Ekkor nyúlt bele a város életébe a végzet, amely a tatárok képé­ben jelentkezett. Amikor ez a nép vasakaratú vezérei parancsára végig­zúdult a végtelen ázsiai térségeken és a mohi csatavesztés után elözön­lötte az alföldi síkságot, új védőbástyáról kellett gondoskodni a fontos bányavárosok felé vezető út védelmére, amely védelmet előzően az óbarsi, időközben elenyészett vár látta el. Az új lévai vár csakhamar jelentős szerepet tölt be és Léva lesz a megye székhelye. A régi lévai fellegvár omladékaiban is hatalmas erő­ről tanúskodik, annak ormáról messzi kilátás nyílik az alsó Gararn­völgyre és kedvező látási viszonyok mellett a légvonalban mintegy 45 km-re eső esztergomi bazilika kupolájának körvonalai is láthatók. Az ősi időkben a Garam-völgye mocsaras, erdős, rengetege védte a várat, amely körül csak mesterségesen feltöltött út vezetett az említett bányavárosok felé. Léva egykorú képe. 162

Next

/
Thumbnails
Contents