Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

az elégületlen magyar főuraknak táborához, akiknek feje Wesselényi Ferenc, az ország nádora és ennek felesége Széchy Mária, Weber Jánost eddig is legbizalmasabb emberüknek tekintették. Maguk a protestánsok is érzik az idők változását. Rájönnek, hogy a védekezésnek egyik leghatalmasabb eszköze az iskola. A gazdag és tekintélyes muzsají Wítnyédy István, aki az evangélikusok vezére Magyarország dunántuli részében és bizalmas embere gr. Nádasdy Ferencnek, gr. Zrínyi Miklósnak, szintén egy főiskola létesítésétől várja az ev. egyház jövőjének biztosítását.

1

6 Amikor aztán 1665-ben Kassára egybehívják az evangélikusokat a főiskola felállításának kérdésében, ezen Felsőmagyarországnak, vagyis a mai Szlovenszkónak ev. rendei és a sz. kír. városok követei teljes számban jelennek meg. Thököly István gróf, Osztrosíts Mátyás br., Thököly Zsigmond br., Petróczy István br., Keczer Ferenc, Horváth (Stansith de Gradecz) Boldizsár, Görgey Ezékíel, Semsey Ferenc, Ujfalusy Zsigmond, Fejérváry Zsigmond, Dobay András, Dobay Gábor, Saárossy Sebestyén, Szírmay István, Dessewffy György, Berzevíczy Zsigmond, PéchyAndrás,Dalmady István, Bakay István, Ghíllány János, Kiszeli Sándor és még igen sokan az előkelő nemesek közül; továbbá Bártfa, Eperjes, Késmárk, Kassa, Kisszeben és Lőcse sz. kír. városok bírái, a sz. kir. bányavárosok és a XIII. szepesi város képviselői. Eljöttek a dunántuli evangélikusok képviselői is Wittnyédy Istvánnal élükön; sőt megjelennek a reformátusok is igen szép számban. A külföldi protestánsok is megértéssel fogadják e mozgalmat és később örömest áldoznak e célra. — 14 — 4*