Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

I. Eperjes városa minden időben nagy súlyt helyezett polgáraínak műveltségére. A városi számadáskönyvek tanúsága szerint ennek a müveit városkának a reformáció előtt is volt iskolája. Már a XV-ik század elején találkozunk eperjesi diákok neveivel a bécsi egyetemen. Tudjuk, hogy 1429-ben a városnak van iskolamestere. A reformáció kezdetén 1517-ben Gáspár, 1518—19-ben Wolff Lőrinc, 1521-ben Stainhofer Sebestyén, 1524-ben Rolló János, 1525—26-ban Werner György működnek a városi iskolában.

1 S ezekről az iskolamesterekről elmondhatjuk, hogy csaknem kivétel nélkül kiválóan képzett, egyetemeken tanult, sőt babérkoszorus tudós férfiak voltak, akik közül Werner György nagy karriert is csinált, mert 1527-ben városi jegyző, 1540-ben Sárosvár kapitánya, majd a királyi kamara elnöke és I. Ferdinánd bizalmas embere. Ez a Werner György már a reformációnak lelkes híve, sőt terjesztője Sárosban. Érdekes, hogy Eperjesen már a reformáció előtti időkben sem volt a gyermekek vezetése a szerzetesek kezében. És amikor 1531-ben az egész város evangélikussá lőn,

2 a városi iskola is evangélikus jelleget öltött magára. Ennek a városi iskolának a legrégibb épülete valószínűleg a mai kollégiumi épület helyén állott. Tudunk arról, hogy a városi iskolának már a XV-ik — 7 —