Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

viszont mindent elkövetett, hogy Comeníus Sárospatakon jól érezze magát és ennek minden kívánságát teljesítette. Hogy-hogy nem — ennek elmondása nem tartozik ide — Comeníus egy évi ottartózkodás után elkedvetlenedett s visszavágyott honfitársai közé. Történt ez épen akkor, amidőn Eperjesen az iskolai igazgatói állás megüresedett. Bürínger János, az eperjesi iskola rektora u. i. 1651-ben lemondott állásáról. Az eperjesiek közül most már többen azon vannak, hogy a városi tanács Comeníust hívja meg ez állásra. Vannak viszont sokan, akik ezt ellenzik és pedig azért, mert Comeníus nem volt luteránus. Visszaemlékeztek arra, hogy Comeníust egy ízben — eperjesi tartózkodása idejében — bizalmas beszélgetés közben az eperjesiek megkérdezték, vájjon miért vonakodik részt venni az ő isteni tiszteletükben. Comenius e kérdést előbb hallatlanná tette, csak amikor ismételten felhozták előtte, válaszolt; szerinte a kálvinisták vallásosabbak a luteránusoknál. Comeniusnak ez a válasza visszatetszést keltett és ép ezért különösen Madarász Márton, az eperjesi magyar luteránus pap ellenezte Comeníus meghívását. A kemény luteránus Eperjes így választotta meg Matthaeídesz Jánost iskolai igazgatónak. Comeniusnak azonban mindezek dacára megvolt a tisztelete Eperjesen. És ez a tisztelet idővel nemcsak hogy nem csökkent, de nőttön-nőtt. Amikor 1654. junius havában Comeníus végleg elhagyja Sárospatakot, hazautazásáról így emlékezik meg: „Megemlíthetném, hogy azok a sz. kír. városok, amelyeken útközben áthaladtam, név szerint Eperjes és Lőcse, amelyeknek iskoláiba oktatási módszerem már be volt vezetve, a — 55 — 4*