Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

hivatásukat. Vandrák Andrást többször hívták már jobb állásba; így 1867-ben a közoktatásügyi minisztérium protestáns ügyosztályának élére; de maradt, mert ugy gondolta, hogy reá szeretett iskolájának szüksége van. * * A XIX. század végén a Kollégium tulajdonképen már négy virágzó tanintézetet íoglal magába: a teológiát, jogakadémiát, főgimnáziumot és tanítóképzőt. A régi tradíciók tovább élnek ezekben az intézetekben. Szervezetük egységes, amennyiben közös igazgatójuk van és mind a négy intézet tanárai közös értekezletekben intézik el a közösen érdeklő ügyeket. A jogi és teológiai főiskolák élén dékánok, a gimnázium és tanítóképző élén igazgatók állanak. A Kollégium fenntartói a tiszai ág. hítv. ev. Egyházkerület és az u. n. Ősi Pártfogóság, amely utóbbinak tagjai azok a családok és jogi személyek, akik az iskola fenntartásához a századok folyása alatt hozzájárultak. Az Egyházkerület és Ősi Pártfogóság egymáshoz való viszonyát s a Kollégiumban gyakorlandó jogait egy ujabb szerződés szabályozta, amelyet a Kollégium pártfogóságí gyűlése 1892. aug. 12.-én elfogadott. Ezóta ez a szerződés az irányadó a Kollégium szervezetére nézve. Eszerint a Kollégium ügyeit a Kollégiumi Igazgató-Választmány intézi, amelynek tagjait a ker. közgyűlés, az Ősi Pártfogóság és a tanári kar választ, a, mindegyik 12—12-őt, összesen 36-ot. Ezenkívül van még egy szükebbkörü helyi-bizottság is, a Végrehajtó-Bízottság. így lépi át ez az Ősi iskola a XX-ik század küszöbét, amikor anyagi megerősödése is bekövet— 42 — 4*