Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)
ezeket az épületeket ís szétrombolta s azoknak anyagát elhordta. Az evangélikusok keserves panaszaira az uralkodó végre két rendeletben is a legszigorúbban elrendeli, hogy a protestánsok jogaikban ne háborgattassanak. A jezsuiták ugyan ezután ís mindent elkövettek, hogy az evangélikusokat zaklassák, elkeserítsék és hitük elhagyására bírják. így reáveszík Krailling br. eperjesi térparancsnokot, hogy tiltakozzék az evangélikusok építkezése ellen, mivel a közelfekvő puskaportorony miatt ez tüzveszedelemnek lesz kitéve. Csupán e tiltakozás erőtlenitése az evangélikusoknak sok utánjárásukba és 3000 forintjukba került. Ily sok zaklatás után végre sikerül a csüggedést nem ismerő eperjesi evangélikusoknak a szétrombolt épületek helyére uj templomot és iskolát építení. Elképzelhetjük, hogy milyen lehetett az iskola helyzete! Az építkezéssel járó kellemetlenségek, az örökös zaklatások bizonytalanná teszik a tanítást. A vidékről a tanulók elmaradoznak. Mathaeídesz Sámuel, aki az iskola rektori állása mellett a szlovák egyház lelkészí teendőit ís vállalta, hősies lélekkel tölti be kettős tisztét. „A szabad ég alatt, hol fejemet sem volt hol lehajtanom — irja önmagáról —, csikorgó télben és forró nyáron, egyik szállásról a másikra űzetve, kertekben, utóbb sátrak alatt, nyomozásoknak, vádaknak kitéve, ezer egyéb kellemetlenség között viseltem hivatalomat." Majd mivel fél attól, hogy rektori és lelkészi állását halála után nem engedik két személy által betölteni, lemond rektori állásáról. A Kollégiumnak a fényes Rákóczikorszakból e nyomorúságba jutott igazgatója tehát habár iskolája jövőjén aggódva, önzetlen okok— 29 — 4*