Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

generális összefogdostatta az evangélikusok vezetóférfiait s azokat válogatott kínzások között vallattatta, majd a Kollégium előtt levő téren lefejeztette. A legelőkelőbbeknek előbb jobb karját metszette el a hóhér és kívégeztetésük után felnégyelt testüket a város kapui előtt akasztófára tűzték. Összesen 24 embere pusztult el a vérpadon ilyen szörnyű módon az evangélikus és református lakosságnak. E vérengzések a katolikusok körében is felháborodást keltettek. Az 1687-iki országgyűlés kérelmére a király feloszlatta az eperjesi vértörvényszéket. Természetesen ezzel az üldözéseknek nem volt vége. Az ev. lelkészek, tanárok és tanítók száműzettek. Schwarz Jánost elfogták, de szerencsére már I. Lipótnak imént kelt rendelete után, különben ő is vérpadon fejezi be életét. De természetes az is, hogy a protestánsok védekeztek, már amint az ilyen szörnyű időkben védekezniök lehetett. Most már megelégednének azzal is, ha templomuk, iskolájuk volna a város falain kívül. De ezt a kérésüket sem teljesítik. Megbízott emberük, Szeredí János az 1687-íkí országgyűlésen, a bécsi udvari kancelláriánál, az udvarnál csodálatos kitartással, valóban heroikus elszántsággal képviseli az eperjesiek érdekeit. S amikor sok-sok utánjárás után kíeszközlí a királyi rendeletet, amely szerint az evangélikusok a városon kívül felépíthetik templomukat, most megint a városi tanács akadályozza meg a hír. biztos által kijelölt telek általadását ; a városba behívott evangélikus lelkészt pedig a városi darabantokkal arcul vereti és rut szitkok között a városból kiviteti. Az eperjesi evangélikusok céljukat nem ís érik el. Tizennyolc hosszú éven át maradnak templom és — 22 — 4*