Gömöry János: Az Eperjesi Ev. Kollégium rövid története (1531-1931) (Prešov. Kósch Árpád könyvnyomdája, 1933)

nemesség kitörő lelkesedéssel csatlakozik a kurucokhoz, a sz. kir. városok pedig Thökölyt tárt karokkal fogadják. Thököly Eperjest ís hatalmába kerítí, habár Kopp császári tábornok rövid időre ismét visszafoglalta azt. Ebben a hadakozó világban még egy nagy csapás sújtja a várost: a pestis, amely 1670-ben 3000 polgárt ragad el az élők sorából. Thököly 1682-ben ismét Eperjes ura s ekkor visszaadja az evangélikusoknak a templomokat és iskolákat, a jezsuitákat pedig kíüzí. Különösen sokat tesz a Kollégiumért, amelynek igazán hálás tanítványa. Visszaadja Mohnyát és Kajatát, az iskola céljaira ajándékozza 600-holdas tályaí szőlejét; Rimaszombat városa jövedelmének a felét. Az elűzött lelkészeket és tanárokat visszahívja s ezek közül Ladívér Illés, Commeníus jeles tanítványa lesz a Kollégium rektora. A Kollégium most már kiváló tanárok vezetése alatt ismét virágzik. A tanulók oly nagy számban tódulnak abba, hogy a Kollégium termei szűkeknek bizonyulnak. A tanárok emellett értékes irodalmi tevékenységet fejtenek ki s ezen a téren Ladivér mellett Schwarz János, eperjesi születésü tanár arat babérokat. Ladivér, Commeníus példájára, az ifjúsági sziníelőadásokat szintén felújítja. Schwarz is ír színdarabokat, amelyek különösen népszerűségnek örvendenek. Ezeknek egyikében (Helena Menelao reddíta) egy fa árnyékában I. Lipót király koronával ékesítve pihent, amikor hírtelen megjelenik Thököly Imre és kivont karddal a királyra ront, aki erre felretten, a földről felugrik és futásnak ered, de ijedtében a fejéről leeső koronát elveszíti. — 19 — 2*