Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

34 formák között ír. Mind e költők számára a magyarság nem probléma, benne élnek, lételemük. Új dalokkal jön Győry Dezső.

1 Benne már összeroppant a sérthetetlen magyar államba vetett hit, ő talán első költője a nemzetből fajjá vált magyarságnak. Ez a változás nem megy benne végbe súlyos megrázkódtatások nélkül. Két nemzedék között áll, maga egészen fiatalon és szenvedve küzd a jobb magyarságért, melyet — úgy érzi — apái elárultak. Nemzeti önismeretet hirdet az illúziók rombadőltén, látja fajának nagy erényeit, de látja hibáit is. Szeretetre, összetartozásra ösztönöz. Mert úr, paraszt, szegény és gazdag egyek : Hogy egy rögből és lélekből születtek. Egyek vágyban, gesztusban, alakban : Magyarok. — Amen. Megmásíthatatlan. Győry nem nemzetének, hanem fajtájának költője. Költészetének éppen ezért nincs sem ú. n. hazafias, sem politikai tendenciája, mégis tősgyökeresen magyar. Talán leghívebben fejezi ki a felnövekvő magyar nemzedék lelki képét, mely már nem is ismerte a magyar állam fogalmát. Feltörő szocializmusának, mely világnézetében nyeri magyarázatát, nincs politikai tendenciája, hanem inkább magyar célzata. Minden magyart testvérnek tekint. Formailag Győry belekapcsolódik a modern magyar irodalomba, mégis kevés benne a szimbolizmus, verselése egyszerű, de telve erővel. Gondolatvilágban vele rokon a korán elhúnyt Merényi Gyula kassai költő, akinek költészete azonban sokkal kevésbbé eredeti. Egész verselésében, frazeológiájában, különösen magyar verseiben megérzik Ady frazeológiájának hatása. Egyik kötetének a címe is jellemző : A halál alléja. És egyike első verseinek ebben ezt a címet viseli : Az Egyenetlenség ünnepén, ilyen képekkel : «Halálba bomolt az Öspuszta» vagy «Bús egyenetlenség ünnepén érünk a végső fordulóra» stb. Az ő költészetének is megvan az a szociális mellékíze, ami Győryt jellemzi, bár nála a mult iránti gyűlölet már 1 Győry Dezső : Százados adósság. Rimaszombat, 1924.