Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

25 létrehozója a Könyvbarátok Egyesületének, elnöke az írók szindikátusának. Ezek a tények eléggé megjelölik a központi kultúrreferátus nagy horderejét, mert nemcsak címek, hanem tettek állnak mögöttük. A két magyar párt egységének felbomlása óta a magyar pártok külön kultúrtitkárságokat szerveztek. Ezek főleg a falu művelődését igyekeznek előmozdítani könyvtárak felállításával, könyvek terjesztésével, műkedvelői előadások rendezésével. Tevékenységükben erős szerepet játszik a pártszempont. Ez az egyik legsajnálatosabb jelensége a jelenlegi felvidéki magyar-szellemi életnek : a közös kultúrtörekvések sem tudták áthidalni a politikai ellentéteket. Pedig kétségtelen, hogy a politikai ellentéteken át is lehetséges volna kulturális összefogás. Ez még megoldásra váró feladat. Ismételten történtek kísérletek a magyar íróknak csoportosítására. Az első ilyen kísérlet Losoncról indult ki egy írói kataszter megállapításával. Sokkal tisztázatlanabbak voltak akkor azonban még a viszonyok, sokkal elmosódottabb a határvonal művész és dilettáns között, mintsem hogy az írói kataszter megállapítása sikerrel járhatott volna. A szervezők megítélési szempontja is rendkívül egyoldalú volt. így az írói kataszter nem jött létre. Hasonlóan nem koronázta siker az írói szindikátus megteremtését, mely Pöstyénben alakult meg. Az írók mindegyike ma még külön életet él, külön világfelfogás képviselője, külön művészi ízlésnek hódol, és az egyetlen összekötő kapocs : a magyarnyelvűség, nem bizonyult elég erősnek, hogy egy táborba tömörítse őket, még akkor sem, amikor tisztán gazdasági érdekeik védelméről volt szó. V. Az irodalom. Vájjon lehet-e felvidéki magyar irodalomról legalább olyan szellemben beszélni, amint ma önálló erdélyi irodalomról beszélünk? Nem korai-e minden kísérlet, mely a felvidéki irodalom belső képét kívánja megrajzolni? Láttuk, hogv ennek az irodalomnak a múltban nincs semmi hagyó-