Farkas Gyula: Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete (Budapest. Pallas, 1927)

12 teljesen izolálni és saját sorsának átengedni. Lélekszáma a csehek szemében még így is túlságosan nagy volt. Apasztásának további módjául szolgált az állampolgárság megtagadása és a repatriálás. Hamarosan a kivándorló vonatok hoszszú sora indult meg Magyarország felé a Felvidék minden részéből. Sokan önként voltak kénytelenek otthagyni szülőföldjüket, mert megfosztották őket minden életlehetőségtől. A megmaradt magyarság életében pedig nagy átcsoportosítás állt be. Intelligenciája a vezető állásokból mindenünnen kiszorult. Tisztviselői szabad pályán, iparban, kereskedelemben kerestek elhelyezkedést és általában egy társadalmi osztállyal lejebb szállottak. Munkásosztályát az új élethelyzetben teljesen a nemzetietlen szociáldemokrácia vagy kommunizmus ragadta magához. Híven ragaszkodik magyar nemzetiségéhez a magyar parasztság, de ennek sorait is megbontották a cseh és tót telepítések, melyeket az államhatalom minden gazdasági erejével támogat. A magyar nagybirtokot egy céltudatos földbirtokreform legnagyobbrészt kivette a magyarság kezéből. Hasonlóan rátették kezüket a csehek a magyar egyházi és királyi birtokokra, melyeket felosztottak cseh és tót telepesek között. A megmaradt nagybirtokosok legnagyobb része — feje felett érezvén az agrárreform Damokles kardját — igyekszik semleges maradni minden magyar megmozdulással szemben. A magyar nemzeti eszme hordozói a Felvidéken — mint különben egyebütt is — a megmaradt és elszegényedett középosztály tagjai, az ifjúság, a magyar polgárság. Sokan ezek közül a németség, tótság, zsidóság megmagyarosodott nemzedékéhez tartoznak, akik minden üldözés ellenére kitartottak a magyarság mellett. Amint alább látni fogjuk, az ő soraikból kerülnek ki többen a magyar kultúra jelenlegi felvidéki zászlóvivői közül. A megmaradt és izolált magyarságnak egyedüli mentsége lett volna, ha létérdekeinek védelmére egységbe tömörül és minden erejét kultúrájának megtartására és továbbfejlesztésére fordítja. Sokkal kisebb még az időbeli távlat, mintsem hogy a magyarság viselkedését tárgyilagosan megítélhetnők, de annyit mégis kénytelenek vagyunk már most megállapítani, hogy az egységbeolvadás történeti pillanatát