Wick Béla: A kassai Szent Erzsébet dóm (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1936)

Első rész. A szent Erzsébet dóm története

noctis, quae precessit diem Sabbath j sine praescitu et consensu Cittatis sacerdotes Pontificiorum Jesuitas duos et tertium praefectum Abbatiae Zeplakiensis, praefectus peditum Rakoczianorum Sigismundus Bay (ut fama est) trucidasset, et in cloacam praecipites dedisset : unde tarnen iussu Senatus extracti sunt et humo mandati nocturno quidem tempore.

1« Magyarra fordítva: »Ezután csütörtökön Rákóczy György kiküldött darabantjaival a generálist az erdélyi fejedelem nevében elfogatta s a lőcsei házba vitetve őriztette: szombaton pedig magával elvitte:

2 midőn éjjel, amely a szombatot megelőzte a város előzetes tudta és beleegyezése nélkül a pápista papokat, két jezsuitát s harmadiknak a széplaki apátság kormányzóját a Rákóczy gyalogosok prefektusa Bay Zsigmond (miként a hír mondja) felkoncolta és a kloakába dobatta: a honnét azonban a tanács parancsára kihozattak és földbe ásattak mégpedig éjnek idején.« A három vértanú tetemeit Pálffy Katalin Forgách Zsigmond nádor neje, 1620-ban a kassai békealkudozások alatt rendezett mulatságon, Bethlentől egy táncforduló árán megszerezte s előbb a sárosmegyei Sebesre, majd Hertnekre vitette. Innét 1635-ben Nagyszombatba a klarissza apácák templomába vitték át s megőrzésüket e rendnek II. József által történt megszüntetése után a szt. Orsolya apácák vették át. Itt voltak az ereklyék a vértanuk boldoggá avatásáig, 1905. jan. 15-ig. Hogy a kassai vértanuk meggyilkolása után is milyen volt a katholikusok helyzete s milyen a tanács szelleme, jellemzően mutatja az az eset, amelyet 1621. március 6-án jegyeztek föl a tanácsi protocollumba. Ekkor ugyanis 'U. o. Tanácsi jegyzőkönyv, 1619. 'Dóczy András, császári generális a fogarasi börtönben nemsokára meghalt. 94