Wick Béla: A kassai Szent Erzsébet dóm (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1936)

Második rész. A dóm leírása

III. A szent Mihály kápolna. A szt. Erzsébet dóm déli oldalánál, közvetlen szomszédságban emelkedik az e mű történeti részében gyakrabban említett szt. Mihály kápolna. A sorsközösség s a liturgikus kapcsolatok, amelyek évszázadokon a dómhoz fűzték, megkívánják, hogy e helyen legalább röviden megemlékezzünk róla is. Építése korát pontosan megjelölni nem tudjuk, struktúrája s a benne látható átmeneti román motívumok igazolják, hogy a mostani dóm helyén egykor állott egyhajós csúcsíves templom idejéből való. A legnagyobb valószínűség szerint a 14-ik század első felében épült. Egyes műtörténészeink e kápolnát egy félbenhagyott nagyobb templom szentélyének tartják, amelynek diadalívét elfalazták s igy kapta a homlokzata a mai formáját. Mások szerint eredetileg temetőkápolnának épült, oly rendeltetéssel, hogy sírkamrájában elhelyezhessék azokat az emberi csontmaradványokat, amelyek a dóm mellett elterülő kicsi terjedelmű belvárosi temetőben, új sírok ásása közben felszínre jutottak. Ez utóbbi föltevést támogatja a kápolna neve is, amennyiben szt. Mihály főangyal, a »princeps animarum« »a lelkek fejedelme«, a »praepositus paradisi« a mennyei »paradicsom feje«, a halottak pátronusa lévén, a temetőkápolnákat is ősidőktől fogva az ő tiszteletére szentelték. Erre utal a kápolna kapuja fölötti tympanonban szt. Mihály angyalnak, a ker. ikonográfiában már a 12-13. században gyakran előforduló »lelkeket mérlegelő« (Seelenwäger) ábrázolása is.

1 1 Karl Atz: Die Christliche Kunst. 201. 1. 383