Wick Béla: A kassai Szent Erzsébet dóm (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1936)

Első rész. A szent Erzsébet dóm története

leg, még ünnep és vasárnapon, az istentisztelet elhanyagolásával is, a veteseken, szőlőkben s az erdőkben kutyákkal szoktak vadászni s ezáltal másoknak egykönnyen helyre nem hozható károkat okoznak, a lövőben az ily kutyákkal való vadászattól eltiltatnak. Hogy a vadászatot illetőleg a katonatiszt urak is megrendszabályoztassanak és a kegyes katonai hatóság által ez ügyben kiadott rendelkezések megtartására köteleztessenek, az illetékes hatóság írásban megkerestetik.« A városi tanácsnak különös gondját képezte a közerkölcs s a tulajdonjog fölött való őrködés s bírói joghatóságával élve erélyes büntetést is szabott az azok ellen vétőkre. A tolvajok, varázslók leggyakoribb fenyítéke volt a botbüntetés, amelyet a hóhér hajtott végre s az idegen vétkezőket azonfelül még a városból is kiseprűzte. A részegeskedés is megkapta a maga megtorlását. 1729. december 23-án a tanács Gébelnét, aki a császári malomban bort ivott, büntetését; enyhítve arra kötelezi, hogy legközelebbi ünnepekre, a dóm nagyoltárára hat gyertyát adjon át a templomi felügyelő úrnak. A városi igazságszolgáltatás nem tett kivételt e tekintetben még a tanácstagokkal sem, amit igazol a következő ítélet: »1764. máj. 18. Mivel Brassay György úr, ki egyébiránt a nagytanács tagja, a naponkinti kihágásoktól, nevezetesen a részegeskedéstől még most sem tartózkodik, ellene a megindított eljárás megújíttatik s tanácstagi jellegétől felfüggesztetik.« Az éjjeli kódorgás és tivornyák megakadályozására a tanács 1764, május 15-én a következőkép szabja meg az esti zárórát;: »Mivel a külvárosokban s különösen az alsó hustákban különféle éjjeli csatangolások, részegeskedések és tánc, mindenfajta kihágások, káromlások és nyilvános botrányok tapasztalhatók, egyhangúlag elhatároztatott, hogy a tánc a külvárosi vendéglőkben csupán este 10 óráig 145 10