Wick Béla: A kassai Szent Erzsébet dóm (Košice. Szent Erzsébet nyomda, 1936)

Első rész. A szent Erzsébet dóm története

táskor az Oltáriszentséget ünnepélyes menetben vitték a betegek házához, a tanács külön díjazással két embert rendelt ki, akik a harangszó jelére kötelesek voltak azonnal megjelenni, hogy a pap fölött a baldachint vigyék.

1 1763. nov. 16-án a kassai szenátus és az egész választott község együttes ülésén Berecz Mihály helyi kanonokplébános indítványára elhatározta, hogy a tanács és választott község tagjai példaadás végett, minden hónap első vasárnapján s a kántorbőjti időben s a nagyobb ünnepeken testületileg vesznek részt a dómi istentiszteleteken s a céheket ellenőrző kommiszárius urak pedig a gondjaikra bízott mestereket, legényeket és inasokat, a céhbe való fölvétel, vagy a polgárjog megszerzésének reményével buzdítsák a szentbeszédek meghallgatására. 1768. júl. 29-én ezeket olvassuk a latin nyelvű tanácsi protocollumban: »Mivel a szolgák és a szolgálóleányok, a mesteremberek s a külvárosiak, elhanyagolva az istentiszteleteket vasárnap és ünnepeken az egész délutánt tánccal töltik s ily módon az isteni fölséget gyakran súlyosan megsértik,« elrendeltetett, hogy e táncok úgy bent, mint a kint lévő korcsmákban, csak a délutáni 5 órától esti 9 óráig tarthatók. »A korcsmákban játszó muzsikusok pedig komolyan intendők, hogy ily célból délután 5 óra előtt a bebörtönzés és a hangszerek elvesztésének büntetése alatt ily korcsmákba belépni ne merészeljenek s a muzsikát a megszabott 9 órakor, az említett büntetés terhe alatt hagyják abba.« A vasárnapi vadászok is azok közé tartoztak, akik nemcsak kárt okoznak a mezőn, hanem az istentiszteletet is elhanyagolják, ezért a kassai szenátus 1767. május 17-én a következő tilalmat adta ki: »Mindazon vadászok, akik a magisztrátus joghatósága alá tartoznak és különösen azok, akik nem csupán időtöltésből, üdülés céljából, hanem mintegy hivatásszerű1 Tanácsi jegyzőkönyv. 1758. 144